Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

lesznek. Holló azon felvetésére, hogy legalább utólagos hozzájáruláshoz kössék az átcsatolást, azt válaszolta Szilágyi, hogy „a királyi táblai terület nem önálló valami, az egy compositum quid, s össze van téve a törvényszékek területeiből, amelyek szintén nem önálló valamik, hanem szintén járásbíróságok területéből vannak összetéve. Ha tehát valakinek megadom azt a jogot, hogy a járásbírósági területet rendelettel megváltoztathassa, a leglényegesebb jogot adtam meg, a további azután csak egyszerű folyomány. Ne méltóztassék tehát azt hinni, hogy valami garantia volna abban, ha azt a czifraságot tesszük a törvénybe, hogy a járásbíróság területét rendelettel lehet ugyan megváltoztatni, de azt, ami ennek logikai folyománya, azt már törvényben kell kimondani."

110 Az utólagos bejelentés kérdése szerinte szintén felesleges (pedig Fenyvesssy Ferenc [Szabadelvű Párt] is felvetette): mivel ha nagyobb jelentőségű esetben nem kell bejelentést tenni az országgyűléshez, akkor kisebben sem érdemes. A szavazás megtartotta ezt a szövegrészt is. Az 5. és a 6. §-ok nem képezték vita tárgyát. Az ítélőbírák számát országosan 245-ben megállapító, a bizottság által némileg módosított 7. §-nál már eltört a mécses. Haviár Dániel (Függetlenségi és 48-as Párt) félévi provizóriumot kért a létszám-megállapításhoz, Polónyi (Függetlenségi és 48-as Párt) pedig egy kérdéscsomagot szerkesztett: Hányszor helyezhető át egy bíró? A Kúriánál meglévő 12 kisegítő bírót meg akarják-e tartani? Az ügyhátralékokat nem kell decentralizálni, egyszerűbb volna-e valamennyit elintézni Pesten? Szilágyi Dezső türelmes volt, s felelt valamennyi kérdésre. Ha valakit egyszer kineveztek egy táblához, az már többé nem mozdítható el onnan; a 12 ideiglenes kúriai bírót fenntartja; az ügyhátralék egyben tartása pedig feleslegesen megzavarná a táblák szervezését — válaszolt kimerítően.

111 Chorin Ferenc (Szabadelvű Párt) felszólalásában hangsúlyozta, hogy „ezen szakasz tisztán a gyakorlati szükség kifolyása." Végül az ülés változtatás nélkül elfogadta a bizottság által megállapított létszámot. A fizetésekről rendelkező 8-12. §-ok észrevételt nem váltottak ki, azokat az eredeti szerkezetben fogadta el a Ház. A jogegységi teljes ülésekről szóló 13. §-hoz maga Szilágyi Dezső terjesztett elő pontosító módosító indítványt. A modifikáció beiktatta a 2., 5.,' 6. bekezdést és átformálta a 3. és az utolsó bekezdést, ezzel nyerte el végső formáját e törvényhely.

112 Kivételesen Polónyi Géza is támogatólag szólalt fel, bár jobbnak látta volna a perjognál a szabályozást. Simonfay János (Függetlenségi és 48-as Párt) egy teljesen új eljárást javasolt, amely kizárólag a Kúriának engedett volna jogegységi döntést, a táblák csupán felterjeszthették volna hozzá a vitás ügyben hozott elvi állásfoglalásukat eldöntés végett.

113 Végül — tekintve a komolynak látszó módosításokat — a plénum az igazságügyi bizottsághoz utalta a kérdéses szakaszt az indítványokkal együtt. 110 KHN87-92. XVIII. (1890) 110-113. p.; PN 1890. május 7. (125. szám) esti kiadás 1-2. p. 111 KHN87-92. XVIII. (1890) 116-118. p. A berendelt albírák hatásköréről ténylegesen: X. Y.: Kisegítő albírák. JSZ 1891. május 14. (IV/20. szám) 645-647. p. 112 KHN87-92. XVIII. (1890) 119-120. p., KHI87-92. XXII. (1890) 787. szám. 160. p. 113 KHN87-92. XVIII. (1890) 121. p., KHI87-92. XXII. (1890) 788. szám. 161. p., PN 1890. május 8. (126. szám) 1. p., MOL K2 4686/1890. számú irat (3808. ügyszám).