Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

A 14. §-t nem észrevételezték. A számvevőségekről is intézkedő 15. §-hoz Boda Vilmos (Függetlenségi és 48-as Párt) fűzött néhány szót azzal, hogy javasolta a számvevőségi teendők miképpeni végrehajtásának külön országgyűlési ellenőrzését. Mivel azonban a budget-ben mind a főügyészségek, mind a számvevőségek szerepeltek, végül elállt az indítványától és elfogadták a szakaszt, csakúgy mint hozzászólás nélkül a 16., 17. és 18 §-okat. A nyugdíjazhatóság lehetőségét kimondó 19. § már az általános vitában is a kritikák tüzébe került, s úgy tűnt, ott el is használták a képviselők az észrevételeiket, így a részletes vitában már csak Veszter Imre (Mérsékelt Ellenzék) kifogásolta a rendelkezést és féltette a bírói függetlenséget. Chorin Ferenc védte meg a javaslatot. „Bírói szervezés esetén — mondta — nem csak nálunk, hanem más országokban is felfüggeszthető a bírói függetlenség éppen azon nagy érdek nevében, amely miatt a bírák függetlensége és áthelyezhetetlensége a törvényben biztosítva van [...] e felhatalmazás politikai okból nem kéretik, ennek indító oka tisztán az igazságszolgáltatás érdeke, s hogy egy új, s gyökeres szervezés előtt állva, a felhatalmazás tisztán annak időtartamára terjed ki, s megszűnik, mihelyst az új táblák működésüket megkezdik."

114 A képviselők többsége belenyugodott abba, hogy a törvényjavaslat a szerzett jogokat nem sérti, és megszavazta a szakaszt. A kény szernyugdíj ázást tárgyazó 20. §-hoz Chorin fűzött kiegészítést a végleges szöveg második bekezdéseként (utalva az 1885. évi XI. tc.-re), amit az ülés el is fogadott. A 21-27. §-ok nem módosultak, elfogadta őket a Ház, az átmeneti kiadásokról szóló 28. §-t pedig az igazságügyi bizottság által javasolt változatban véglegesítették.

115 A 370. országos ülésen visszatértek a függőben hagyott, s az igazságügyi bizottsághoz utalt 13. §-hoz, amelyet az igazságügy-miniszter módosításával fogadott el a bizottság, Simonfayét pedig elvetették. Itt újdonság volt, hogy a királyi tábla teljes ülési határozta kötelező a királyi táblára, csakúgy mint a Kúria által meghozott plenáris határozat (itt az „irányadó" szót cserélték ki), továbbá, hogy a tábla 2/3-os döntéssel „provokálhatja" a Kúriát egy korábbi határozat megváltoztatására.

116 A 371. országos ülésen, 1890. május 9-én, pénteken a képviselőház harmadik olvasatban is elfogadta a törvényjavaslatot, s a főrendi házhoz felküldeni rendelték azt. A javaslat képviselőház által megállapított szövege május 10-én érkezett a főrendekhez, ahol nyomban a közjogi és törvénykezési bizottsághoz utalták.

117 A plenáris tárgyalását május 16-án, az LIV. ülésen kezdték meg. A bizottsági jelentés

118 ismeretében Zichy Nándor gróf kívánt általánosságban hozzászólni. Kifejtette, hogy szerinte a szóbeliség és közvetlenség perjogi megvalósítása volna a megelőzőleg 114 KHN87-92. XVIII. (1890) 124-125. p., lásd még: Nyugdíj és decentralizáció. ÜL 1890. április 26. (18. szám) 1. p., MOL K2 4686/1890. számú irat (3809. ügyszám). 115 MOL K2 4686/1890. számú irat (3810., 3811., 3812. ügyszám). 116 KHN87-92. XVIII. (1890) 127-128. p., KHI87-92. XXII. (1890) 789. szám. 162. p., MOL K2 4696/1890. számú irat (3815. ügyszám). 117 FHN87-92. III. (1890) 76. p. 118 FHI87-92. VIII. (1890) 480. szám. 265-267. p.