Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - I. FEJEZET: A KIRÁLYI ÍTÉLŐTÁBLÁK A JOG INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN

ség köztük és az első bíróságok között inkább csak névleg, nem pedig súlyban és számban foghatólag van kifejezve, az a főtörvényszéki szervezet megbukott, feladataira nem képes, a jogorvoslatok elintézésére valódi biztosítékot nem nyújt".

105 „Amennyire az én belátásom terjed, ez a tervezet nem tökéletes ugyan, nem kifogástalan, hanem a lehetségesek közt a legjobb" — vallotta Szilágyi, s hozzátette, hogy a tervezetet nem részenként, hanem a maga teljességében kell vizsgálni. Végül a szavazáskor egyetlen módosítást sem fogadtak el, s az eredeti szöveget állapította meg véglegesnek a képviselőház. A területi illetékességről szóló 2. § vitája meglepetéssel kezdődött, ugyanis váratlanul Szilágyi Dezső hozzájárult egy képviselői módosító indítványhoz, nevezetesen Kubinyi Árpád (Szabadelvű Párt) azon felvetéséhez, hogy a rózsahegyi törvényszék ne a kassai, hanem a pozsonyi ítélőtáblához tartozzon.

106 Reviczky Károly (Függetlenségi és 48-as Párt) az esztergomi járásbíróságot szerette volna a budapesti királyi táblához csatoltatni, Boros Béni (Szabadelvű Párt) pedig az aradi törvényszéket a szegedihez. Mivel a módosításoknál indokul merültek fel a nehéz közlekedési viszonyok, az illetékes szakminiszter, Baross Gábor is szót kért, s eloszlatta az út- és vasúthálózattal szemben felmerült kételyeket mondván, hogy a közlekedés egy jó igazságügyi tervnek nem fogja akadályát képezni. A szakasz vitája hamar befejeződött, miután Szilágyi Dezső emlékeztetett: a tervek szerint a járásbíróságok átcsatolására az igazságügy-miniszter úgy is felhatalmaztatik, ezért ezen kérdésről akkor és ott nem volt érdemes vitázni. így Kubinyi indítványát elfogadva, egy módosítással megállapították a 2. § szövegét is.

107 A hatáskört tárgyazó 3. §-hoz módosító indítvány nem hangzott el, elfogadta a képviselőház az igazságügyi bizottság által megállapított (2) bekezdést is.

108 A járásbíróságok miniszteri átcsatolásáról rendelkező 4. § már harsányabb megnyilvánulásokra adott okot; Haviár Dániel (Függetlenségi és 48-as Párt) szónokolta is: „[...] a területek tekintetében a törvényhozás annyira féltékeny [...], hogy nem enged egy legkisebb községet vagy puszta részt sem átengedni anélkül, hogy a kormány a törvényhozásnak beleegyezését törvényjavaslatba ne kérelmezze. Hasonló a törvények kívánsága igazságügyi tekintetből az egyes területek és székhelyek beosztását illetőleg is." A szakasz kihagyását javasolta.

109 Holló Lajos (Függetlenségi és 48-as Párt) is ellene szólalt fel, s megjegyezte, hogy Szilágyi bemutatkozó programbeszédében együttes kodifikációs és szervezeti jogalkotást ígért. „Nem mondtam együttes törvényhozási megalkotást!" — felelte erre a miniszter, majd folytatta azzal, hogy ismertette a hatályos jogszabályokat, melyek szerint egy járásbíróság vagy törvényszék székhelyét megváltoztathatja, csak a számukat nem módosíthatja a legiszlatíva nélkül. Ilyen körülmények mellett nem értette, mi oknál fogva ne eszközölhetne változtatást a táblákat illetően is; ezzel időt spórolhatnak meg és a járásbíróságok székhelyeit is rendezi majd törvény, ha azok már biztosak KHN87-92. XVIII. (1890) 99. p. KHN87-92. XVIII. (1890) 102. p., MOL K2 4675/1890. számú irat (3800. ügyszám). KHN87-92. XVIII. (1890) 102-105. p. MOL K2 4675/1890. számú irat (3801. ügyszám). KHN87-92. XVIII. (1890) 106-108. p., MOL K2 4686/1890. számú irat (3806., 3807. ügyszám).