Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - X. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK MEGSZERVEZÉSE (1899-1900)

lalások felett határozott, amelyről jegyzőkönyvet és a lajstromhoz csatolt záradékot készített. Ezt követően állították egybe kiválasztás útján az éves lajstromokat. A kiválasztásnál figyelemmel kellett lenni arra, hogy lehetőleg azok vétessenek fel, akik az esküdtbíróság székhelyén vagy közeli vidéken laknak. Ezek alapján főlajstromot és helyettes lajstromot készítettek. Ha az így kijelölt esküdt mentességi jogával kívánt élni, az a törvényszék elnökénél volt bejelentendő. Az éves szolgálati lajstromot ezután sorshúzással állították össze. Egyúttal gondoskodni kellett a helyettes esküdtek kisorsolásáról is. Az esküdtszéki ülésszakot követően az esküdtbíróság elnöke a szolgálatot teljesítettek névjegyzékét és az esetleges egy évi mentességi igények bejelentését a törvényszék elnökével közölte (14-20. §).

954 Az esküdd kötelesség teljesítéséért jutalom nem járt. A felmerülő költségeket megtérítendő azonban mérsékelt napidíjat állapíthatott meg az elnök az esküdt részére. Napidíjul helyben lakó férfi számára négy, vidékinek hat koronát és az utóbbinak útiköltségként egyszeri oda- és hazautazásra első osztályú hajózási, másodosztályú vasúti díjat, „tengelyen" történő utazás esetében miriaméterenként legfeljebb öt koronát ítélhetett meg (21. §). Ha az esküdt mulasztott, s ezért bírsággal sújtották, a behajtásról a királyi ügyész gondoskodott (22. §). Az esküdtbíróság elnökét december elején jelölte ki a királyi ítélőtábla elnöke rendszerint a törvényszéki bírák köréből. Ha az 1897. évi XXXIII. tc. 34. szakasza szerint átalakították (egyesítették) az esküdtbírósági kerületeket, akkor az esküdtbíróság elnöke az ítélőtábla elnöke útján az év végén kimerítő jelentéssel tartozott az igazságügy-miniszternek a következőkről: az összesen tárgyalt ügyek számáról törvényszékek szerinti bontásban, a tárgyalási napokról és az okozott bűnügyi költségekről, az összekapcsolás esetleges hátrányairól, az esküdtképesek számáról és arról, hogy az egyesítés fenntartását vagy megszüntetését javasolja-e (26. §).

955 2. § AZ ELSŐ ESKÜDTSZÉK MEGSZERVEZÉSE DEBRECENBEN Perczel Dezső belügyminiszter már 1898. október 6-án kibocsátott egy körrendeletet,

956 amelyben jó előre felhívta a törvényhatóságok figyelmét az 1899. évi első szervezésre, amely az 1900. január l-jén életbe lépő Bűnvádi perrendtartás alkalmazásának előkészülete volt. A kötelességek pontos teljesítéséért elsődlegesen a polgármester felelt. Az 1899. évre speciális szabályok vonatkoztak. Az alaplajstrom januárban volt elkészítendő. Az összeíró bizottságba a kiküldötteket január 8-ig kellett megválasztani, s akkorra a bizottságot is meg kellett alakítani. Debrecenben valójában már korábban, 1898. november 24-én és 25-én eleget tettek a választásnak. Kerületenként két-két tag került a bizottságba, összesen tizenkettő. Az elnök Simonffy Imre polgármester, helyettese Komlóssy Arthúr főjegyző lett. Az intéző teendőit Vecsey Imre tanácsnok, 954 MRT 1898. II. kötet. 332-336. p. 955 MRT 1898. II. kötet. 336-338. p. 956 A m. kir. belügyminister 1898. évi 94179. számú körrendelete az esküdtbíróságokról szóló 1897: XXXIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában. MRT 1898. II. kötet. 463-465. p.