Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

feltétlenül a szelekció alkalmazását tartotta helyesnek: biztosítani kell az intelligencia túlsúlyát az esküdtszék működésében. A szelekciót pedig nem szabad kizárólag a bírákra bízni — miként tette ezt a törvény tervezeti formája —, mivel ők a politikai érdekeknek megfelelően befolyásolhatók. De tisztán az önkormányzatokra (törvényhatóságokra) hagyni sem lenne tanácsos a főispáni hatalom miatt. Ezért a javaslat a legszerencsésebben választott, amikor mind a bírói, mind az önkormányzati elemeket bevette a bizottságba. Mindazonáltal a 18. §-t mégis oda módosította volna, hogy a törvényhatósági bizottság a kiválasztó bizottságba nem tizenkét személyt, hanem csak három rendes és ugyanannyi póttagot jelöljön, s így a legkiválóbbak kerülhetnének oda. Valamint javasolta még, hogy a főszolgabíró a bizottság munkájába semmilyen formába ne folyjon bele.

911 Részletes tárgyalás alapjául ő is elfogadta a javaslatot. A május 20-i ülésen Polónyi Géza szólt először.

912 A javaslatot nem csak hogy örömmel nem üdvözölte, de egyenesen harcot hirdetett ellene. A kiválasztást ő is kritizálta: a sorsolást tartotta helyesebbnek mondván: a magyar közigazgatás nem független a politikától. „A közigazgatásnak összes szervei tulajdonképpen alárendelt szolga közegek, egy politikai párthatalomnak uszályhordói, rabszolgák és semmi mások." A közigazgatás nem megbízható a főispáni „rémuralom" miatt. Ezért inkább utalná bírákra a kiválasztást, sem mint vegyes bizottságokra. Például hozta fel saját magát: ő, mióta ellenzéki politikus, egyszer sem lett esküdt Budapesten, pedig ott praktizál már 26 éve. Bezzeg Óbudán, a kormányoldali Kristofori Fortunato állandóan szerepel az esküdtek között. Mivel a szelekció ellen nincs jogorvoslat, őt bármikor kihagyhatják „hülyeség czímén" az esküdtek köréből. Ezért ha mindenáron szelekció szükséges: történjen az az alaplajstrom megszerkesztésekor — ez ellen legalább létezik jogorvoslat.

913 Másik égető problémára a kizárásnál hívta fel a figyelmet: a nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények miatt elítélteket örökre ki akarják hagyni az esküdtek köréből, míg a politikai jogok gyakorlatától határozott időre megfosztottakat csak a meghatározott időtartamra zárnák ki. így egy lopás miatt elítélt személyt örökre kizárhatunk, de egy gyilkost — meghatározott idő eltelte után — az esküdtek közé engedhetünk. Azt sem vélte helyesnek, hogy nem lehet esküdt az, aki vizsgálati szakban eljárás alatt áll. Ugyanakkor viszont a lelkészeket nem zárják ki: ez a vallásfelekezeti különbségek miatt problémához vezethet.

914 Végül a javaslatot általánosságban elfogadta, de a harmadszori olvasatban ebben a formában nem szavazza meg. Holló Lajos rögtön felszólalása elején kifakadt: „nekünk inkább kell szakbíróság, mint pártbíróság". Az esküdtszék az akkori alapokon szerinte veszedelmesebb lesz majd, mint a szakbíróságok. Még az úriszéket is jobbnak találta. A bizottságok a gyakorlatban saját köreikből fognak válogatni: a városok élén álló klikkekből. Erre például említette a józsefvárosi és a lipótvárosi kaszinót. Ilyen, politikai életben exponált személyek kerülnek majd az esküdtek közé. 911 KHN96-01. VI. (1897) 113-115. p. 912 Az előző napi vita sajtóját lásd: PN 1897. május 20. (140. szám) 3-4. p. 913 KHN96-01. VI. (1897) 118-121. p. 914 KHN96-01. VI. (1897) 122-123. p.