Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)
A kiválasztás terén ő is inkább a bírákat preferálta, ha már választani kellett, de egyúttal féltette is őket a főispáni és ügyészi befolyástól. Az igazi az volna, ha tisztviselők választanák ki az esküdteket, és ezt a listát a közgyűlés elé terjesztenék nyilvános vitára. De még inkább üdvözölné a sorsolást. A választási lehetőség a visszavetési jogban már úgy is megtestesül. 915 Azt is javasolta, hogy az esküdtszékek tárgyait még az esküdtszéki negyedévi lajstromok közzététele előtt osszák be, hogy az ügyészek az ügyeket ne tudják a juryhoz igazítani. Ezen módosítás nélkül a legnagyobb szerencsétlenségnek tartaná az esküdtszékek behozatalát. Mindezek alapján határozati javaslatot terjesztett elő: utasítsák a javaslatot az igazságügyi bizottság elé avégből, hogy felvegyék a sorshúzást és azt, hogy minden ülésszakra a bírákul szereplő esküdteket csak akkor sorsolják ki, ha az ülésszak tárgyait már kitűzték. 916 Okolicsányi László az esküdtszéket a szabadéivűség intézményének tartotta: ez az önkormányzati elv bevitele a judikatúrába. Egyetértett Erdéllyel abban, hogy az esküdtszéknek megbízhatónak és objektívnak kell lennie, azonban a javaslat ezzel a theoriával nincs összhangban. Aggodalmat és bizalmatlanságot fejezett ki mind az önkormányzati hatóság küldöttsége, mind a bírói közegek irányába. A közerkölcsiség megrontására hivatkozott: a szabadelvűség csak ott funkcionálhat jól, „ahol erős jogérzet, tiszta erkölcs és önfeláldozó hazafiság uralkodik". Ezekkel az esküdtszékekkel feláldoznánk Magyarországon „az egyéni, a vagyoni, a személyes szabadság minden biztosítékát". így a javaslatot nem fogadhatta el, és inkább támogatta Holló indítványát. 917 Sághy Gyula az esküdtszéki eszme kormány általi kisajátításának tartotta a javaslatot, kiforgatva és megrontva azt. Ez a törvény az esküdtszéket nem népbírósággá, hanem pártbírósággá tenné. A köztisztviselők esküdtszéki részvételét a kormánybefolyás miatt ellenezte és javasolta, hogy az említettek évi szolgálati lajstrombeli létszámát egy negyedben maximálják. A bizalmi férfiak választását pedig titkos szavazáshoz szerette volna kötni a 18. §-ban. A javaslatot csak akkor volt hajlandó megszavazni, ha a módosításait elfogadják a részletes vitában. 918 Május 22-én Győry Elek szólt először. 919 Beszédében a kormány omnipotenciájától óvott: a miniszter lépteti hatályba a törvényt, az esküdtszéki kerületek összevonásáról is ő dönt. Ráadásul az államhivatalnokok nincsenek kizárva az esküdtek közül. Negyedik kifogásként a politikai elvű kiválasztást említette meg. „Én azt tartom — folytatta —, hogy az esküdtszéki intézménynek szerepe a bírói hatalom gyakorlásánál bizonyos tekintetben ugyanaz, ami a népképviseleté a törvényhozás gyakorlásánál [...]. Bevitetik a nép jogérzete, a népakarat nyilvánulása a bíráskodásba. " 920 15 KHN96-01. VI. (1897) 124-126. p. 16 KHN96-01. VI. (1897) 127. p. 7 KHN96-01. VI. (1897) 128-130. p. 18 KHN96-01. VI. (1897) 131-133. p. 9 Az előző napi vita sajtóját lásd: PN 1897. május 21. (141. szám) 3. p. ;o KHN96-01. VI. (1897) 135-136. p.
