Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

Értesülésekre hivatkozva azzal gyanúsította a minisztert, hogy az Igazságügyi Minisztériumban felállítottak egy főközvádlói hivatalt, amely „hasábszámra küldi a politikai vádakat a főügyészséghez". Állítása szerint „egy valóságos cabinet noire-t szervezett ott a t. igazságügyminiszter úr". A javaslatot részletes tárgyalás alapjául azonban elfogadta.

907 Erdély Sándor válaszát azzal a megállapítással nyitotta, mely szerint „az állampolgárok benső humanisztikus fejlettségükkel összhangban álló igazságos büntető igazságszolgáltatás majdnem egymagában elég arra, hogy az állam igazságügye kedvezően bíráltassék meg [...]." A bűnvádi eljárás nagy elvei közül a jogegyenlőségnek kell első helyen érvényesülni. Lényeges még a vádelv, a védelem, a jó ügyészi szervezet és az esküdtszéki intézmény. Külső megjelenésében a bírói testületnek komolynak, bizalomébresztőnek kell lennie, belső működésében pedig objektívnak. A szelekciót az esküdtszéki rendszer integráló részének minősítette, nélküle az egész csak nevetség tárgya volna. A sorsolás egy nyers, minden elemet magában foglaló összeírásból nem helyes. Aki nem barátja az esküdtszéknek, csak az tiltakozik a szelekció ellen. Európa művelt államaiban is mindenütt működik szelekció a jurynél. „A sorsra bízni a bírósági testület megalkotását nem lehet" — vélekedett—, a „szelegáló bizottság" pedig teljes garanciát nyújt a visszaélések ellen.

908 Visontai Soma azon kijelentését, hogy a minisztériumban egy politikai ügyekben eljáró cabinet nőire működne, határozottan elutasította. Gr. Batthyány Tivadar Fiume képviselőjeként megköszönte a kormánynak a magyar sajtójog és eljárásjog városában történő hatályba léptetését. Azt is helyeselte, hogy a Fiúméra vonatkozó külön szabályokat nem rendeletek, hanem a törvények tartalmazták. Kérte, hogy a Fiumét érintő szakaszoknál a kormány a város képviselő testületével egyeztessen.

909 Ragályi Lajos ellenzéki létére is támogatta a miniszter által kifejtetteket. Elemezte az esküdtszék kodifikációjának korábbi fiaskóit, s rámutatott: a közvélemény az elmúlt negyven éve alatt belesüppedt az opportunizmusba. Eltűntek a közéletből a nagy vezető ideális egyéniségek is. Másfelől a sajtóesküdtszékek hibái elfordították a közvéleményt a jury egyöntetű támogatásától. „Az igen tisztelt miniszter úrnak közvetlen elődét — folytatta —, a ház jelenlegi igen tisztelt elnökét illeti meg az érdem, hogy csaknem egymaga — azt lehet mondani — még nem is nagyon bíztatva a közvélemény lelkes kívánalma által, szakítva azokkal az aggodalmakkal, amelyek az elődeinél az intézmény behozatalának mellőzését előidézték: programjára írta az esküdtszék behozatalát, és [...] kimondta azt a nagy és igaz szót, hogy Magyarországon az eljárás és a bírói szervezet kiépítése az esküdtszékek behozatala nélkül befejezettnek nem tekinthető."

910 Az esküdtek kiválasztásánál elismerte, hogy a sorsolás volna a legideálisabb megoldás, de mindez az igazságszolgáltatást veszélyeztetné. Ezért az adott helyzetben 907 KHN96-01. VI. (1897) 102-103. p. 908 KHN96-01. VI. (1897) 104-106. p. 909 KHN96-01. VI. (1897) 108-110. p. Vö. Nagy Olivér. Fiume sérelme az esküdtszék felállítása tárgyában. A Jog. 1897. szeptember 5. (36. szám) 245-246. p. 910 KHN96-01. VI. (1897) 111-112. p.