Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

násáról rendelkezett — az egyén rendes bírájától történő elvonásának lehetőségét látta. Részletes tárgyalás alapjául a szükségessége miatt mégis elfogadta a javaslatot.

901 Marsovszky Endre azon kevesek közé tartozott, akik beismerten elvi ellenségei voltak a jurynak. Ezen túlmenően a kiválasztási rendszert ő is elvetette, mivel „vagy megvan az esküdtszéki intézményre jogosítottaknak a kellő kvalifikációjuk, vagy nincs. Ha megvan, nincs hivatva semmi hatóság azt még egyszer megvizsgálni, és oly elvek szerint kiválasztani őket, melyek előttünk ismeretlenek, de melyek czélzatait igen jól látjuk." Ebben a formában a harmadszori olvasatban ő sem tudta támogatni a javaslatot. Madarász József a sajtószabadság elleni támadásnak tekintette a javaslatot, s mert véleménye szerint a társadalomban egyébként is közerkölcstelenség folyt, s mert a „kettős nyeldeklőjű madár szárnyai alá vezetné a nemzetet": még részletes vita alapjául sem fogadta el a törvényjavaslatot.

902 Buzáth Ferenc kormányoldal elleni szónoklattal kezdve kritizálta a „kizsákmányolásra használt liberális eszmét". Szerinte a kormány liberalizmusa nem a demokráciára, hanem az arisztokráciára alapult. Nem látta azt az egységes társadalmat, amelyre ezt a fontos intézményt építeni lehetett volna. Mindezt az eredeti 35. § szövegezése is bizonyította számára. „A társadalmat olyan bizonytalannak találom, hogy ilyen körülmények között ezen törvényjavaslatot arra nem fektethetem" — mondotta, általánosságban azonban mégis elfogadta azt.

903 A vita május 19-én folytatódott.

904 Visontai Soma kifogásolta, hogy vagyoni cenzus és egyéb feltételek csorbítják az esküdtszék függetlenségét. Hibának értékelte, hogy a tisztviselőket is felvették az esküdtek körébe. Ezzel a jury politikai intézménynyé vált. A zsűribeli tagságra való szelektálás szerinte ellentétben állott a Bp indokolásával is.

905 „Az esküdtképesség is általánosíttassék, és a virilizmustól és a vagyoni czenzustól teljesen elvonassék, mert csak az ilyen esküdtszéki intézmény bírhat kellő tisztelettel és vívhatja ki a kellő ragaszkodást a nép részéről" — ebben összegezte hitvallását. Támadta a vagyoni cenzust, a köztisztviselők részvételét a bíráskodásban és a törvényszéki elnök befolyását az esküdtszék megalakításában.

906 A kiválasztási eljárást jobbnak tartotta, mint a tervezetben eredetileg szereplő megoldást — mely kizárólag a bíróságokra bízta volna a szelektálást —, de így sem volt elégedett: a kiválasztási szempontokat nem határozza meg a javaslat, teret engedve ezzel a politikai befolyásnak. Horribile dictu előfordulhat, hogy a bizottságban lévő bírákat egykor felelősségre vonja az igazságügyi kormányzat — netalán a főispán — az esküdtek „helytelen" kiválasztásáért. Ezért az esküdtszék összeállításából a bírákat teljesen kihagyandónak vélte, s indítványozta, hogy a bizalmi férfiakat se a törvényszék elnöke válassza ki, hanem inkább a törvényhatóság küldje ki, vagy legalább őket sorsolják és ne válasszák. KHN96-01. VI. (1897) 83-84. p. KHN96-01. VI. (1897) 85. p. KHN96-01. VI. (1897) 86. p. Az előző napi vita sajtóját lásd: PN 1897. május 19. (139. szám) 3. p. KHN96-01. VI. (1897) 98-99. p. KHN96-01. VI. (1897) 100-101. p.