Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

nem a főkérdésbe, hanem egy önálló mellékkérdésbe kellene foglalni. Visontai Soma most nem értet egyet ellenzéki társával, s a főkérdésbe való foglalást támogatta a 358. § (2) bekezdésére tekintettel, amely lehetővé tette, hogy a beszámítást kizáró okok létét indokolt esetben külön kérdésbe tegyék fel. A többség az eredeti megoldást fogadta el.

879 A 364. §-ig nem adódott észrevétel, ott Mérey Lajos kívánt felvenni a szakaszba két új jogszabályi hivatkozást, amelyet a Ház meg is szavazott. Az esküdtek visszavonulásáról rendelkező 365. §-nál ugyancsak Mérey indítványozta: az elnöki fejtegetés után az esküdtek főnöke olvasson fel egy figyelmeztetést a társainak arról, hogy szabadon, lelkiismeretük szerint dönthetnek — miként szerepel ez az osztrák esküdtszéki törvényben is. Erdély Sándor ezt elutasította, mivel az osztrák jogszabály csak azért tartalmazza a figyelmeztetés intézményét, mert nem alkalmazza az elnöki reasszumálást. Visontai Mérey mellé állt, s fejtegette: „a törvényhozások gondoskodnak arról, hogy midőn ezen erős harcz után [a vád és a védelem között] végre elérkezett az a pillanat, hogy az esküdtek döntsenek, a magábaszállás ezen ünnepélyes pillanatában a jogi kitanítás mellett még ünnepélyes és a hangulatra számított intelemben részesüljenek." Szerinte a javaslat szövegében az összegzés nem is szerepel, az elnök csak az esküdtek feladatáról beszélhet. Indítványát ezért nagy horderejűnek minősítette. Chorin nem támogatta a módosítást, mivel az az eskütétel és az elnöki kitanítás után felesleges, ráadásul így az esküdteket egy tárgyaláson kívüli és a nyilvánosságtól elzárt körülmény befolyásolhatná. A többség nem is fogadta el a módosítást.

880 A nem észrevételezett 366. § után a szavazásról szóló 367. §-nál Issekutz javasolta, hogy az esküdtek bármelyikének kívánatára titkosan lehessen szavazni. Mérey azt toldotta volna utolsó bekezdésként a szakaszhoz, hogy „az esküdtek a szavazás részleteit és az egyes szavazatok arányát titokban tartani kötelesek". Erdély támogatta Issekutz indítványát, így az be is került a javaslatba, de Méreyé nem.

881 A 370. §-ig nem volt újabb vita, ott Polónyi indítványozta, hogy a homályos verdikttel szembeni helyesbítő eljárás eredménytelensége esetén a bejelentett felfolyamodásnak adjanak felfüggesztő hatályt. Erdély a toldásba beleegyezett. A további szakaszokat vita és észrevétel nélkül fogadták el.

882 A képviselőházbeli harmadszori olvasatra 1896. szeptember 12-én került sor, s mivel elfogadták a Bűnvádi perrendtartást, a javaslat szövegét továbbküldték a főrendekhez.

883 A Főrendi házban 1896. szeptember 19-én Erdély Sándor az esküdtszék mellett érvelve, a képviselőházban már elhangzottak szerint ajánlotta a javaslatot elfogadásra. 879 KHN92-96. XXXIV. (1896) 122. p. 880 KHN92-96. XXXIV. (1896) 124-125. p. 881 KHN92-96. XXXIV. (1896) 126. p. 882 KHN92-96. XXXIV. (1896) 127. p., a napi vita sajtóját lásd: PN 1897. szeptember 12. (251. szám) 2-3. p. A 371. § alkalmazására példa: Goldner Károly: Tévesnek talált verdict. A Jog. 1900. december 16. (50. szám) 361-362. p. 883 KHN92-96. XXXIV. (1896) 136. p., PN 1897. szeptember 13. (252. szám) 2. p.