Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

Rámutatott: az esküdtszékek nélkül a perrendtartást a közvéleményre is tekintettel megalkotni nem lehet.

884 A vitában egyedül Zichy Nándor szólalt fel, aki nem tartotta szerencsésnek a „jury-igazságszolgáltatás" Magyarországon való bevezetését a nemzetiségi arányok, s a magyarság helyenkénti alulreprezentáltsága miatt. Az esküdtszék nálunk így nem állhat erős alapokon. Ugyanis a juryt kizárólag olyan állampolgárokból összeállítani, akik értik a magyar nyelvet, a többieket pedig kizárni, veszedelmes. Mégis, a perrendtartás progresszív és szükséges volta miatt en bloc elfogadásra ajánlotta a javaslatot. Zichy indítványával egyetértve, a Bűnvádi perrendtartás javaslatának mind az 592 §-át a főrendek egyszerre, en bloc fogadták el.

885 b) Az 1897. évi XXXIII. tc. megalkotása Az igazságügy-miniszter 1891. február 4-én jutatta el a miniszterelnökhöz az esküdtbíróságokról szóló törvény javaslatának tervezetét. Bánffy Dezső a következőket írta rá: „Az esküdt-bírák szolgálati lajstromának összeállítása tekintetében minden politikai óvatosság szem előtt lévén tartva s lehetőleg kielégítve, észrevétel nem forog fenn, s ezért a minisztertanács elé lett terjesztés után adacta".

886 Miután a minisztertanács 1897. február 24-én jóváhagyta a tervezetet,

887 Erdély Sándor igazságügy-miniszter 1897. március 20-án nyújtotta be az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé. Az igazságügyi bizottság csak egy hónappal később vette tárgyalás alá a javaslat szövegét.

888 A bizottság április 29-ére fogalmazta meg véleményes jelentését Fabíny Teofil elnöklete alatt.

889 Azzal vezették be gondolataikat, hogy a magyar jogrendszer az individualitásra törekedett korábban is: ez a büntetőjogban a méltányosság beemelését jelentette. Ugyanis a méltányosság kapcsolatot létesít a büntető törvény és a nemzet között. Ezek alapján ismét hangsúlyozták az esküdtbíráskodás kiterjesztésének helyességét. Egyöntetűen üdvözölték az esküdti kvalifikációban az írni és olvasni tudást és a magyar nyelv ismeretének posztulátumát. A húsz korona adócenzust némelyek sokallották, de a bizottság végül mégis elfogadta, mivel minden gazdasági függetlenséggel bíró ember meg tudja azt fizetni. Akik esetleg mégsem tudnák, de művelt egyének: rájuk vonatkozik a kibővített értelmiségi cenzus. A választójoggal való esetleges azo884 FHN92-96. VII. (1897) 6-7. p., FHI92-96. XXIII. (1896) 989. szám. 5-8. p. sss FHN92-96. VII. (1897) 8-10. p. 886 MOL K26 2449/1897. számú irat 1891. február 4-ről. Melléklet: a javaslat írógéppel (!) írt szövege. 887 MOL K27 X57 3779. 1897. február 24. 15. p. 888 KHN96-01. V. (1897) 167. p. és az KHI96-01. V. (1897) 137. szám. 109-116. p. Indokolás: 117-182. p., MOL K2 1896-1901 A XIV 1. 17/b. irat szám nélkül. Tartalma: az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslat indokolása kézzel írva javításokkal. A lapok utólag számozottak. 587-615. p., 641-847. p. 1716/1897. számú irat: a javaslat kézzel írott szövege. Utólag számozva. 848-867. p.; Két törvényjavaslat. I. rész. ÜL 1897. március 27. (13. szám) 1-2. p., II. rész. ÜL 1897. április 3. (14. szám) 1-2. p. 889 MOL K2 1896-1901 A XIV 1 17/b. 2192/1897. számú irat. Tartalma: a javaslat szövege az igazságügyi bizottság módosítása szerint javításokkal és az igazságügyi bizottság jelentésének eredeti szövege kézzel írva. Mindkettő utólag számozva. 898-900. p.