Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)

látszata nélkül volt állítható, hogy hazánknak, ennek a sok nyelvű országnak, nincs megyéje, melyben az állam nyelvén való esküdtszéki bíráskodás tolmács nélkül keresztülvihető volna".

847 Féltették a magyar igazságszolgáltatást a poliglott jelleg és a nemzetiségekben látott veszély miatt. Ez utóbbi ugyan nem változott — sőt erősödött — a millennium idején, mégis örömmel üdvözölték azt a tényt, hogy „a nemzetiségek egymáshoz való aránya ma a magyar nyelv szempontjából jelentékenyen kedvezőbb, mint a minő 1880. évben volt". 1880-ban 14 olyan megyénk létezett, ahol a magyar ajkúak az összes népesség tíz százalékát sem érték el. Ezen megyékben a magyar anyanyelvű lakosság állítólag átlagosan 38%-kai szaporodott (Árvában, Trencsénben, Zólyomban, Krassó-Szörényben, Szebenben, Beszterce-Naszódban, Szepesen, Hunyadban, Sárosban és Fiúméban), a nem magyar anyanyelvűek száma pedig csupán 4,4%-kai. A statisztika szerint a magyar anyanyelvűek számát 1890-ben a három legnagyobb nemzetiség, a német, a tót (szlovák) és az oláh (román) együttesen sem érték el. A magyarság 33 vármegyében volt többségben. Ekkor Magyarország teljes lakosságának több, mint a fele, de csak 55,71%-a beszélte a magyar nyelvet (az osztrák császárságban 1873-ban, az esküdtszék behozatalakor 36% beszélte a német nyelvet).

848 Az 1896-ban fennálló 65 büntető törvényszéknél a kimutatások szerint jóval több, 109 olyan város volt, amelyben az esküdtszék bízvást megszervezhető. A városok népességének általában véve 68%-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, a magyar nyelvet pedig 79% beszélte. „A város és vidéke megértik egymást" — nyugtatott az indokolás, tehát a bírák és az esküdtek mindenütt meg fogják érteni a vallomásokat.

849 Ráadásul a magyar anyanyelvű férfiak 59%-a tudott írni és olvasni, s e tekintetben a haladás rohamosnak mutatkozott.

850 A társadalomban a divergáló elemek egyesítésére és a magyar nemzetnek egységes egésszé tételére a közös nyelvet és a kultúrát látták hivatottnak: „a nemzetiségi izgatásokkal szemben tehát éppen az esküdtbíróság intézményét kell állítanunk, hogy ösztönözze a nemzetiségeket a magyar nyelvnek, írásnak és olvasásnak még fokozottabb elsajátítására. S valószínű, hogy a magyar nyelv, melynek összeolvasztó hatását figyelmen kívül hagyni nem lehet, amaz izgatásoknak is véget fog vetni".

851 Hosszú évekkel később, a monarchia kivégző osztaga előtt azonban bebizonyosodott, ebben sajnos tévedtek nagyjaink... 847 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 62. p. 848 KH192-96. XXVII. (1895) 870. szám. 63-67. p., Finkey Ferenc: Az esküdtszék a magyar büntetőeljárásban. JK 1898. november 4. (44. szám) 310. p. Az 1890. évi népszámlálás részletes adatainak táblázata: MOL K2 1896-1901 A XIV 1 17/b. A „7 b. táblázat eredeti kézirata" című irat. A lapok utólag számozottak. 616-641. p. 849 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 67-72. p. 850 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 73. p. 851 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 86. p.