Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - IX. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKEK REORGANIZÁCIÓJA (1896-1897)
A népi bíráskodás másik alternatíváját, a német Schöffen-rendszert a javaslat indokolása egyértelműen elvetette, 852 s a már hangoztatott erényeket és a népszámlálási adatokat figyelembe véve optimistán fordult a magyar kormány és az országgyűlés az esküdtszéki hatáskör kiterjesztése és az esküdtbíráskodás általánossá tétele felé. 2. § AZ ESKÜDTSZÉKI TÖRVÉNYEK MEGALKOTÁSA A bűnvádi eljárás 1882. évi, Csemegi Károly által vezetett kodifikációjában az esküdtszék még nem szerepelt, csakúgy, miként a Fabíny Teofil igazságügy-miniszter által 1888 decemberében beterjesztett javaslatban sem. Ezt a javaslatot azonban az új miniszter, Szilágyi Dezső kifejezetten az esküdtszékek mellőzése miatt visszavonta. Az ő megbízásából készítette el az esküdtbírósági eljárás tervezetét 1890-ben Schédius Lajos. A beérkezett véleményeket is figyelembe veendő, Szilágyi Balogh Jenő akkori miniszteri államtitkárt és egyetemi magántanárt bízta meg a teljes perrendtartás új előadói tervezetének megalkotásával. A tervezetet szaktanácskozmány elé terjesztették, amely befejeztével hattagú szövegező bizottság alakult Szilágyi Dezső vezetésével. Részt vett benne Balogh Jenő, Battlay Imre, Chorin Ferenc, Schédius Lajos, Vargha Ferenc és Wlassics Gyula. A véglegesnek szánt szöveg 1893 áprilisára készült el. A szövegezés döntő része Balogh Jenő munkáját és szaktudását dicsérte. Ezek után átdolgozták a korábbi javaslat indokolását is hozzáigazítandó az új tervezethez. Az 1895 elején elkészült végleges javaslatot Erdély Sándor igazságügy-miniszter terjesztette a képviselőház elé 1895. május 4-én. 853 Az elfogadott Bűnvádi perrendtartás két kérdést hagyott nyitva: a bíróságok hatáskörének megállapítását és az esküdtbíróságok szervezését. E két kisebb törvény első tervezetét még Szilágyi megbízásából Battlay Imre készítette el 1894-ben, majd 1895ben és 1896-ban az egészet újra szövegezték. Végül két szaktanácskozmányi bírálat után Balogh Jenő alkotta meg mindkét javaslatot. Ezeket terjesztette 1897 márciusában Erdély Sándor az országgyűlés elé. 854 így az esküdtszéki rendszer várvavárt reorganizációját végül két törvénycikk valósította meg: a Bűnvádi perrendtartás (1896. évi XXXIII. tc.) esküdtszék előtti főtár852 KHI92-96. XXVII. (1895) 870. szám. 87-88. p. A Sctój^rt-rendszerről lásd Fayer László: Refom-mozgalmak az esküdtszéki intézmény terén. I. rész. MT 1871. december 5. (5. szám) 37. p., III. rész. MT 1872. január 30. (5. szám) 38-39. p., IV. rész. MT 1872. február 27. (9. szám) 72-73. p., Fayer László: A „Schóffengericht" kérdésének legújabb stádiuma. MT 1872. augusztus 20. (34. szám) 284. p., Fayer László: A Schóffengericht jelenlegi állása Németországban. 1. rész. MT 1873. október 23. (46. szám) 351-352. p., 2. rész. MT 1873. november 6. (48. szám) 367-368. p. 853 Finkey Ferenc: A magyar büntető perjog tankönyve. Budapest, 1916. 58-59. p., Bónis-DegréVarga 1996 [23. jz.], 246-252. p., Jellinek Arthúr: A büntető bíróságok szervezete és hatósági köre tekintettel a magyar bűnvádi eljárás tervezetére. MJÉ XI. Budapest, 1883. (Felolvastatott: 1883. február 3-án.) 26-37. p., Fayer László: Bűnvádi eljárás a törvényszék előtt. Szokásjogi forrásból. Budapest, 1885. 1-3. füzet. Reformokról ír még: Franz von Liszt: A jövő büntetőjoga. MJÉ LXXVI. Budapest, 1892. (Felolvastatott: 1892. április 4-én.) 4-23. p. Szokolay István: Az esküdtszék körüli téveszmék. A Jog. 1891. január 11. (2. szám) 9-10. p., r-e: Erdély Sándor. ÜL 1897. július 17. (29. szám) 1. p. 854 Finkey 1916 [853. jz.], 60. p.
