Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)

ködő nyomdák tulajdonosai, vagy a megjelenő lapok szerkesztői a bejelentési, biztosíték adási-kiegészítési kötelezettségük ellen vétettek, a közvádlót értesíteni tartoztak.

772 Kívánalomként fogalmazódott meg, hogy „a közvádló ne csak törvénytudó, hanem egyúttal a rendőri és közbiztonsági intézmény főnöke is legyen"

773 — mindez akkoriban még nem érvényesült töretlenül. A sajtóvétség miatti feljelentésben a közvádlónak meg kellett jelölnie a sajtótörvény megfelelő jogszabályi helyét, és annak tartalmaznia kellett a vizsgálat tárgyát képező ügy adatait. Jogában állt az is, hogy a vádlottnak az eljárás alá vett cikk oly részei iránti kihallgatását is elrendelje, s azokra a vizsgálatot kiterjessze, amelyeket a feljelentő nem jelölt ki.

774 A sajtótörvény 11. §-ában foglalt, köztisztviselő sérelmére elkövetett sajtóvétség esetén a sértett a közvádló segítségét kérhette, egyébként a közvádló fellépésének nem volt helye magánszemély sérelme esetében, kivéve, ha a vizsgált cselekmény egyszersmind közkereset alá tartozó vétséget is jelentett. A magánvádlót a közvádló jogai illették meg azzal, hogy a vádlevél elkészítése és a vád képviselete is az ő feladatát képezte. Evégből a vizsgálat befejeztével a nyomozati anyagot megtekinthette, rá végzésben megjelölt tíz napra a vádlevelet benyújthatta (ha nem tette, azzal a vádat visszavonta, úgyszintén, ha a tárgyalást elmulasztotta). Mindez nem mentesítette a vizsgálót a közvádló értesítése alól magán vadas eljárás megindításakor sem. Ha a köz- és a magánvádló nem tudott megegyezni a vétség e kérdésbeni megítélését illetően, akkor mindketten megindíthatták az eljárást, a közvádlónak ez kötelessége is volt. Ha a közvádló vádlevelet is benyújtott, az eljárást kizárólag ő folytathatta. Ha az ügy magánvádlót kívánt meg, a sértett személyesen, de meghatalmazottja útján is eljárhatott azzal, hogy a meghatalmazásnak „a fennforgó ügyre mindig különösen kell vonatkoznia".

775 A vádlevélnek tartalmaznia kellett azon nyomtatványok és metszetek pontos megjelölését, s azon sajtóhelyek felemlítését, melyen a vád alapult; a vétség megjelölését a sajtótörvény megfelelő szakaszára való hivatkozással; a terhelt nevét, polgári állását, lakhelyét; a megidézendő műértők (szakértők) és tanúk jegyzékét; ha pedig hirdetményi idézésre lett volna szükség, ennek tényét (ez utóbbi eset akkor állhatott elő, ha a vádlott ismeretlen helyen vagy külföldön lakott, illetve tartózkodott, valamint, ha sem a szerző, sem a kiadó, sem a nyomdatulajdonos személye nem volt ismeretes). A vádlevél annyi példányban volt benyújtandó a bírói tanács elnökéhez, hogy a vádlónak és minden vádlottnak külön-külön egy-egy példány jusson. A terheltnek a tárgyalási 772 A m. kir. igazságügyi ministerenk 1867. sept. 12-ről kelt rendelete [...] mellyel a sajtótörvény 30. 36. 37. és 38. §-ai elleni vétségeknek az illető kerületi közvádló tudomására hozatala elrendeltetik. MTRT 1867. Pest, 1868. 418-419. p.; Uő uakkor kelt rendelete a sajtóbírósági közvádlók hatásköréről, a sajtótörvény III. és IV. fejezetében foglalt szabályok [...]. MTRT 1867. Pest, 1868. 419. p. 773 Kacziány [753. jz.], IV. rész. JK 1868. február 23. (8. szám) 59-60. p. 774 A m. kir. igazságügyministernek 1868. évi április hó 8-án kelt rendelete a sájtóvétségi közvádlókhoz a sájtóvétségi feljelentések szerkesztése iránt. MTRT, 1868. Pest, 1868. 76. p. 775 A m. kir. igazságügyministernek 1867. évi okt. 1-én kelt rendelete [...] a közvádló sajtóügyekbeni közreműködésének szabályozása tárgyában [...]. MTRT 1867. Pest, 1868. 509-512. p. A magánvádról lásd: Kovács Judit: A magánvád szabályozásának hazai története az 1973. évi I. törvény megjelenéséig. Acta Jur. et Pol. Szeged. Tomus LXII. Fasciculus 13. Szeged, 2002.