Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - VII. FEJEZET: A SAJTÓESKÜDTSZÉKI ELJÁRÁS (1867-1896)
határnapot megelőzően legalább 14 nappal kellett eljuttatni a vádlevelet (R 1867, 20. §, R1871, 24-26. §). A tárgyalás alkalmával a vád képviselete és a kontradiktórius bizonyítás szintén a mindenkori vádló feladata volt. Az általa állított tanúk és szakértők mellett indítványozhatta egyéb bizonyítékok beszerzését is, melyekről az elnöklő bíró döntött. A bizonyítási eljárás bevégezte vei vádbeszédet tartott, a verdikt meghozatala után javaslatot tehetett az alkalmazandó szankció mértékére is (R1871, 67., 68. §, R1867, 52., 55., 56. §), a bűnösséget megállapító ítélet ellen pedig fellebbezhetett (R1867, 89. §). A bírói tanács. Az esküdtszéki eljárást az egy elnökből, két ülnökből és egy szavazat nélküli jegyzőből álló tanács vezette, kiket a táblák bírái köréből delegáltak állandó jelleggel. Az elnöklő bíró határozta meg a tárgyalás határnapját, s utasította a vizsgálót, hogy a megidézendők megjelenéséről intézkedjen. Az esküdtek meghívása érdekében a polgármestert kellett értesítenie (R1867, 19., 21. §). A tárgyalást az elnök vezette, ő tartotta fenn a rendet a teremben: a hallgatóság zavargásának és egyéb deviáns viselkedésének megfékezése érdekében a „gátló és segítő intézkedések foganatba vétele és e szerint a hatóságok megkeresése az elnök jogai s egyszersmind kötelességei". A tárgyalás elhalasztásáról — a vádló vagy a vádlott indítványára — szintén ő rendelkezett. 776 Ugyancsak az elnököt illette a reasszumálás sokat vitatott joga is; semmi esetre sem volt szabad véleményét effektíve kinyilvánítania, rezüméjét objektívan kellett előadnia (R1867, 58. §). A tanács fontos joga volt az esküdtszék megalakításának vezetése, az esküdtek kitanítása, a nekik felteendő kérdések megfogalmazása (valójában az elnök által — R1867, 59. §), az ítélet kihirdetése, s annak új esküdtszék elé utalás melletti megsemmisítése, ha valamennyien arról győződtek meg, hogy a bűnösséget megállapító határozat téves (R1867, 71. §.). Végül az ítélet végrehajtását biztosítani is az ő kötelességükhöz tartozott (R1867, 102. §). 4. § AZ ESKÜDTSZÉK. ELJÁRÁS AZ ESKÜDTSZÉK ELŐTT Az öt sajtóbíróságnak otthont adó törvényhatóságokhoz intézett, 1867 májusában kelt miniszteri rendeletben szólította fel Horvát Boldizsár az érintett városokat, hogy mindazon, kebelükben lakó egyéneket, „kik esküdtszéki tagságra képesek", a szolgálati lajstrom elkészítése végett vegyék nyilvántartásba. 777 Az esküdtszéki rendelet megismételte ezen felhívást azzal, hogy a kézhezvételétől számított tizennégy napon belül a kijelölt törvényhatóságok végezzék el a feladatot (R1867. 6. §). Képesítéssel bírtak azon férfiak, kik a 24. életévüket betöltötték, de a hatvanadikat még nem haladták túl, feltéve, hogy évenként legalább 200 ft tiszta jövedelemmel rendelkeztek, úgyszintén azok is, akiknek életkora a 24. évet igaz nem haladta meg, vagy évi 200 ft jövedelmet kimutatni nem tudtak, de hites ügyvédek, mérnökök, böl776 A magyar kir. igazságügyminister 1867. júl. 25-én 307. számhoz kelt pótrendelete [...]. 12. pont. MRT 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 247. p. 777 A m. k. igazságügyministernek 1867. évi május 4-én 174/eIn. sz. a. kelt rendelete az esküdtszékek tárgyában [...]. MRT 1867. II kiadás. 1871. 83-84. p.
