Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - V. FEJEZET: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI

szükséges emelését rendre a költségvetési törvényekben tervezték. A 28. § a törvényszéki és járásbírák és a királyi ügyészek együttes létszámának 10%-ában állapította meg azt a maximumot, amelyet a királyi táblai bírói címmel és jelleggel felruházható törvényszéki bírák és járásbírák (s főügyészhelyettesi címmel és jelleggel felruházandó ügyészek) együttes száma elérhetett. Az idő szerint ez 107-et tett ki.

665 4. § A VIZSGÁLÓ BÍRÁK BEOSZTÁSA Az addigi gyakorlat oda vezetett, hogy a vizsgáló bírói állások viszonylagos népszerűtlensége miatt

666 a bűnvizsgálatokat nem bírák, hanem túlnyomólag tapasztalatlan, kezdő jegyzők, aljegyzők, sőt joggyakornokok teljesítették. Ha bírát neveztek is ki a tisztségre, az rendszerint nem a legkiválóbbak közül került ki. Ennek a nemkívánatos helyzetnek az orvoslására a következőt rendelték: világosan kimondták, hogy ezentúl a törvényszék vizsgáló bíráját és állandó helyettesét a királyi törvényszéki bírák közül kétévi időtartamra az igazságügy-miniszter nevezi ki. Mindezt pedig azért tették, mert a személyes szabadság nagy érdeke és a perelőkészítés fontossága megkövetelték, hogy az állam a vizsgálói hatalmat oly bírák kezébe tegye, akiknek hajlamuk, erejük és képzettségük is meg van a feladat teljesítéséhez.

667 Hogy igazságos legyen a rendelkezés, a vizsgáló bírákat évenkénti 300 ft pótlékban részesítették. A kirendelés egyébként ismételhető volt. A gyakorlati szükség igényei azonban engedményt is megkívántak. Csekélyebb fontosságú esetekben az elnök albírákat, sőt törvényszéki jegyzőket is megbízhatott a vizsgálattal. Többek szerint ez a megoldás nem feltétlenül volt szerencsés, vagy ha mégis alkalmazzák, célszerűbb lett volna az albírákat és a jegyzőket nem vizsgáló bírónak, hanem csak vizsgálónak nevezni.

668 A vizsgáló bíró egyébkénti segítségére a törvényszék elnöke szintén albírákat vagy törvényszéki jegyzőket, esetleg aljegyzőket rendelhetett ki.

669 665 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 35-36. p., a törvényszékekről és járásbíróságokról lásd még: Lázár Elek - Reiner Ignácz [39. jz.], 1-15. p., 27-47. p., Hexner Gyula: A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslathoz. A törvényszéki elnök állása, bírói előmenetel. A Jog. 1891. március 29. (13. szám) 97-98. p. 666 Farkas Lajos: A bírói és ügyészi szervezet reformja. IV. JK 1891. április 3. (14. .szám.) 108. p. 667 A bírói és ügyészi szervezet módosítása. JK 1891. február 27. (9. szám) 66. p. 648 Farkas Lajos: A bírói és ügyészi szervezet reformja. IV. 1891. április 3. (14. szám) 109. p., X. Y.: A vizsgálóbírák. Á Jog. 1891. január 4. (1. szám). 1-2. p., Pécs Imre: A bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslathoz. A Jog. 1891. március 15. (11. szám) 81-82. p., Láday Imre: A bírói szervezet kérdéséhez. A vizsgálóbírák. A Jog. 1891. március 22. (12. szám) 89-90. p. 669 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 37. p. és A m. kir. igazságügyministernek 4586/ I.M.E számú rendelete a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. t. -cikk 33. §-ának életbeléptetése tárgyában. MRT 1892. Budapest, 1892. 2211. p. Az intézmény fejlődését lásd részletesen: Kereszty Béla: Történelmi visszapillantás a vizsgálóbírói intézményre. JK 1991. augusztus (3-4. szám) 89-97. p.