Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - V. FEJEZET: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI

állásoknál a gyakorlati időt. Ezért a 22. §-ban említett kellékek és föltételek mellett csak az volt oda kinevezhető, aki a felsorolt hivatalok vagy állások bármelyikében legalább tíz évet töltött. A gyakorlati idő számításánál valamennyi jogi életpályát a fennforgó célból egyenértékűnek tekintettek.

662 A törvény ugyanakkor lehetővé tette, hogy azok, akik a hatályba lépésekor már törvényes joggyakorlaton voltak, a gyakorlati bírói vizsgára az eddigi feltételek mellett bocsáttassanak. Ezt a rendelkezést többen feleslegesnek, szabályrontónak tekintették.

663 3. § A KIRÁLYI TÖRVÉNYSZÉKEK MEGERŐSÍTÉSE A szóbeliség és közvetlenség elvének előrevetített elterjedése magával vonta azt, hogy az ítélkezés súlypontja az első fokú fórumokra fog áthelyeződni. Ezért tapasztalás szerint meg kellett erősíteni mind a királyi törvényszékek, mind a járásbíróságok szakmaiságát. A törvényszékeknél ezen feladathoz társult még az a cél is, hogy a kiváló és érdemeket szerzett bírák előléptetés folytán a jövőben lehetőleg ne hagyják el addigi állásaikat, mivel ezzel a korábban divatozott gyakorlattal az első fokú fórumok jelentős veszteségeket szenvedtek, s az ítélkezés színvonala is változhatott. Ezekre tekintettel a törvény rendelkezéseket tartalmazott mind az elnökök, mind az ítélőbírák előléptetési rendszerének megváltoztatására. A Budapesten elhelyezett királyi törvényszékek elnökeit a Kúria rendes bíráinak létszámába emelték, és a rangfokozat, rangsor, járandóság és fokozatos fizetésre való igény tekintetében a Kúria bíráival egyenlő jogokkal ruházták fel. Ennél fogva a Kúria rendes bíráinak létszámát (1884: XXXVIII. tc. 1. §.) 65-re emelték fel, s ezek közül 33 első osztályú, 32 pedig másodosztályú javadalmazásban részesült. Ezzel a budapesti törvényszéki elnöki állásokon lévők is 5000 ft fizetéshez jutottak.

664 A törvényszéki nívó emelésének másik eszközét az képezte, hogy mostantól a király kúriai bírói címmel és jelleggel közvetlenül nevezhetett ki vidéki törvényszéki elnököket. Ezzel igyekeztek elérni azt a célt, hogy a vidéki törvényszéki elnöki állásokra kiváló királyi táblai bírák is jelentkezzenek, mivel ezáltal is másodosztályú kúriai bírák lehettek. Gondoltak azonban a már elnöki állásban lévő vezetőkre is. A király fontos közszolgálati érdekből, addigi szolgálati minőségükben való meghagyás mellett, a vidéki törvényszékek érdemeket szerzett elnökeinek kúriai bírói címet és jelleget, a törvényszéki bíráknak és járásbíráknak ítélőtáblai bírói címet és jelleget, a királyi ügyészeknek főügyész helyettesi címet és jelleget adományozhatott. Egyelőre azon elnökök száma, akik kúriai bírói címet és jelleget nyertek, tíznél több nem lehetett. A létszám 662 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 34-35. p. 663 Herz Bertalan: A bírói és ügyészi szervezet módosítása. JK 1891. március 6. (10. szám) 78-79. p. 664 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 35. p., a Kúria (későbbi) személyi állományáról lásd: Mészáros Imre: Név- és lakjegyzéke a n.méltóságú m. kir. Curia bírói és segédszemélyzetének a tanácsok beosztásával. Budapest, 1900.