Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - V. FEJEZET: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI

ítélőtábla elnökének felügyelete a vezetése alatt álló ítélőtábla kerületében levő királyi bíróságokra, továbbá ugyanazon kerületben a békebírákra, a kisebb polgári peres ügyekben bírói hatósággal felruházott szolgabírákra, az áru- és értéktőzsde és a termény- és gabonacsarnokok külön bíróságaira; 2. a királyi törvényszék elnökének felügyelete a vezetése alatt álló törvényszék kerületébe tartozó járásbíróságokra, békebírákra és a kisebb polgári peres ügyekben bírói hatósággal felruházott szolgabírákra; és 5. a főügyész felügyelete a vezetése alatt álló királyi főügyészség kerületébe tartozó királyi ügyészségekre. A felügyelet gyakorlásának kérdésében tehát e törvény nem fórumokat, hanem személyeket jelölt meg, azaz akként igyekezett rendezni a szabályokat, hogy a felügyeleti jog orgánuma ne a fellebbviteli bíróság, hanem annak elnöksége legyen. Újítást igazán az első pont tartalmazott, mivel a másik két pontban rögzítettek lényegileg már korábban is fennálltak. Az ítélőtáblák elnökei jogkörének ezen kiterjesztése jelentősen javított a felügyelet megvalósításán, hiszen így nem egyetlen személynek vagy két táblának, hanem tizenegy elnöknek terjedt ki a jogköre az igazságügyi igazgatás kellő ellenőrzésére.

641 A 2. §-ban felsorolt felügyeleti hatóságok ebben a hatáskörükben az igazságügyminiszter vezetése és ellenőrzése alatt álltak és az utasítása szerint jártak el. Ez azt jelentette, hogy a több kézbe osztott hatékonyabb felügyelet végül egyetlen helyen futott össze: ezt nevezték miniszteri főfelügyeletnek. Az igazságügy-miniszter ezen funkciója itt nyert értelmet: a felügyeleti jog is a kormányzat egyik része volt, amelyben a bíróságok főnökei mint felügyeleti hatóságok a felelős igazságügy-miniszter közegeiül átvitt hatáskörben működtek. Ez azonban nem akadályozta meg a felsőbb felügyeleti hatóságokat (kir. táblai elnök, kir. törvényszéki elnök, kir. főügyész), hogy a felügyeleti jog körében közvetlenül is intézkedjenek. Hogy mi minősült felsőbb hatóságnak, az viszonylagos volt, és a konkrét eset döntötte el.

642 A felügyeleti jog köréhez tartoztak különösen a harmadik szakaszban megjelölt tevékenységek. Ez a felsorolás nem taxatív, hanem csak példálózó jellegű volt. E szerint a felügyeleti jog jogosultjának kötelessége volt /. őrködni az ügyvitel szabályszerűségére, az alkalmazottak hivatalos működésére, és arra, hogy magaviseletük hivatali állásuknak megfelelő legyen (1871: VIII. tc. 20. §. b) pontja); 2. megvizsgálni a szabálytalan vagy késedelmes ügyvitel miatt tett panaszokat; 3. intézkedni a tapasztalt rendetlenség, késedelmeskedés és visszaélés megszüntetése, valamint azoknak megtorlása iránt. Az első pont bizonyult a leglényegesebb feladatnak, hiszen az ügyvitel a törvénykezési ügymenet mellett az ügykezelés és az összes számviteli és gazdasági ügykört is jelentette. Ezeknek pedig törvényesnek, szabályszerűnek, pontosnak és gyorsnak kellett lenniük. Az elintézés minősége és mennyisége sem lehetett közömbös. A bírónak magaviseletével közbizalmat és megbecsülést kellett keltenie — nem csupán hivatalában, hanem azon kívül is. Maga az ügyvitel miatti panaszok születhettek a törvénytelen, rendellenes és a késedelmes eljárás miatt. A felügyeleti hatóság vizsgálat útján KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 26. p. KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám. 27. p.