Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - V. FEJEZET: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI

V. FEJEZET AZ 1891. ÉVI XVII. TC. ÚJ INTÉZMÉNYEI 1. § A FELÜGYELETI JOG A király legfőbb felügyeleti jogának gyakorlásáról jogszabályaink csak igen töredékesen rendelkeztek. A bírák felelősségéről szóló 1871. évi VIII. tc. 5. §-a szólott róla annyiban, hogy a jogkör keretében az igazságügy-miniszter a bíróságok pontos és szabályszerű ügykezelése felett őrködik, s e részben a tapasztalt esetleges hiányok orvoslása felől gondoskodik. Az igazságügy általános érdekében, vagy egyes panaszok esetében a szükséges adatok felterjesztését elrendelhette, a visszaélések megvizsgálása és megtorlása iránt intézkedhetett, azonban bármely hivatali bűntett vagy vétség megfenyítése csak a hivatkozott törvényben szabályozott úton és módon volt eszközölhető. 1891 előtt a két ítélőtábla (Budapest, Marosvásárhely) útján igyekezett a miniszter ezen rendelkezéseket a valóságba átültetni, azonban az igazságügyi szervezet akkor erre az eltúlzott ítélőtáblai méretek miatt alkalmatlan volt. A minőségi javulás lehetőségét a másodbírósági szervezet decentralizációja teremtette meg azáltal, hogy a táblák számát kettőről tizenegyre emelte.

638 Ezek után a részletes felügyeleti klauzulák már megalkothatok lettek. A novella első fejezete rendelkezett igen részletesen a szükséges szabályokról. A törvénycikk az első szakaszában fenntartotta az igazságügy-miniszter felügyeleti jogát, amelyet azonban kiterjesztett a királyi törvényszékeken és ügyészségeken, valamint a békebírákon túl az áru- és értéktőzsde, továbbá a termény- és gabonacsarnokok külön bíróságaira

639 is. A miniszteri tevékenységet egyúttal főfelügyeletnek nevezte, amely azt volt hivatva kifejezni, hogy az ő jogkörébe beletartozott minden intézkedés közvetlen megtételének joga, amely a felügyelet köréből eredt.

640 Ennek a szabálynak a felügyelet lépcsőzetes gyakorlása miatt volt jelentősége, amely a következőkből állott. A második szakasz határozta meg a felügyelet gyakorlására jogosult személyek körét. E szerint mindegyik bíróság és ügyészség saját főnökének (elnök, járásbíró, koronaügyész, királyi főügyész, királyi ügyész) vezetése és közvetlen felügyelete alatt állt. Ez természetes is volt, hiszen más nem is gyakorolhatta a folytonos és legközvetlenebb vezetést és felügyeletet, mint az adott testület első tisztviselője. Azonban a szakasz további pontjai fontos újításokat tartalmaztak. Ezen felül kiterjedt még: 1. az 638 Az 1890. évi XXV. tc. ítélőtáblát állított fel Budapesten, Debrecenben, Győrött, Kassán, Kolozsvárott, Marosvásárhelyt, Nagyváradon, Pécsett, Pozsonyban, Szegeden és Temesvárott. Erről lásd: Antal Tamás: A királyi ítélőtáblák újjászervezése (1890). JK 2003. október (10. szám) 432-439. p. és az I—III. fejezetet! 639 Lásd a pesti áru- és értéktőzsde, valamint a vidéki termény- és gabonacsarnokok külön bíróságainak visszaállításáról szóló 1870. évi II. tc.-et azzal, hogy a rendelkezéseit az 1881. évi LIX. tc. véglegesítette. 640 KHI87-92. XXVI. (1891) 995. szám: a törvényjavaslat indokolása. 26. p.