Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA

Ezután kaphatott szót az ellenzék. Az országgyűlési vita ellenzéki szócsöve, Polónyi Géza (Függetlenségi és 48-as Párt) emelkedett máris szólásra, aki kijelentette: a Függetlenségi és 48-as Párt még általánosságban sem fogadja el a javaslatot. Először is hibásnak tartotta a bíróságok és az ügyészségek egy törvényben való szabályozását. Ezt kodifikációs hibának tekintette, mivel a bírósági szervezet független, az ügyészség viszont nem az. Másfelől véleménye szerint a bírói vizsga kérdése és az összlétszám sem ebbe a jogszabályba való volt, sem a végrehajtókról szóló (rövid) intézkedés. Szintén hibaként könyvelte el az Igazságügyi Minisztérium személyzetére tett utalásokat, mivel az végleg nem tarozik a bíróságokhoz — az egyébként is politikafüggő. „Általában véve — mondotta —, ha csak kodificationális szempontból vesszük a javaslatot bírálat alá, nézetem szerint szerencsétlennek és elhibázottnak kell találnom azon törekvést, amely ily heterogén és fundamentális közjogi és államtudományi elvek szempontjából is egymással homlokegyenest ellentétben álló functionariusokat egy és ugyanazon törvényjavaslat kezébe von."

594 A felügyeleti jogra vonatkozó részt szintén nem fogadhatta el. „Aki ma, 1891ben, a 19. század végén a kormányhatalom számára akarja biztosítani az evocatio jogát, az ne beszéljen sem liberalismusról, sem bírói függetlenségről, hanem vallja be őszintén, hogy a sic volo, sic jubeo elv képviselője." Később is elhangzó kérdésként vetette fel, hogy mi a különbség a felügyelet és a főfelügyelet között. „Szerintem a főfelügyeleti és a felügyeleti jog között jogilag elfogadható distinctiót alkalmasint ő maga [mármint Szilágyi Dezső] sem adhat. A kettő azonos, csakhogy az egyik terjedelme nagyobb, a másiké kisebb." A felügyeleti jogot értelmezve mondta: „Ezen első szakasz biztosítja a miniszter úrnak azt, hogy a bíróságok ügykezelése, hivatalos működése, a maguk viselete fölött való őrködés és az ügyének fölötti rendbírságolás kérdésében akármelyik osztálytanácsosa, titkárja, vagy ezen javaslat szerint, ha tetszik, segédfogalmazója is beleavatkozhatik, és végezheti a felügyeleti jog körébe utalt teendőket. No, t. ház, ily felhatalmazást a minister úr számára adni egyáltalában hajlandó nem vagyok." Mindazonáltal Polónyi hozzátette, hogy a felügyeleti jogot általában véve nem utasítják el, sőt még a szigorításához is hozzájárulnak, de nem a végrehajtó hatalom kezében. Ebben a bírói függetlenség megsértésének veszélyét látta.

595 A pénzügyi oldalt is bírálta. Szerinte, amíg a nyomorban tengődő néptanítók helyzetét nem javítják, addig a bírákét sem volna szabad. A költségvetési többletet pedig hiba volna „minden áron a nemzet improductiv osztályának, a hivatalnoki karnak" az egzisztenciájára fordítani. Továbbmenve hiányolta a biztos, konkrét adatokat a várható költségekre nézve. Az indokolásban az állt, hogy a miniszter szerint körülbelül 150.000 forintba fog a reform kerülni. Ebből az első félév úgy 35.000 forintban lesz. Hibának tartotta, hogy Szilágyi Dezső csak körülbelüli értékekről beszélt, ennek ellenére az országgyűlés — úgy tűnt — mégis kész megszavazni. KHN87-92. XXIII. (1891) 33. p. KHN87-92. XXIII. (1891) 34-35. p.