Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA

nem érintheti, s arra még csak feszélyező befolyást sem szabad gyakorolnia.[...] A hivatali hierarchiával mindig együtt járó ezer és ezer félszegségnek és bajnak a bírói testület kebelében csak egyetlen hatályos ellensúlya van: az erős bírói közszellem, amely az együvé tartozás tudatából nyeri éltető erejét, és ebben találja a maga ellenállhatatlan erkölcsi hatásának forrását. Ezt a közszellemet csupán az igazi függetlenség érzete juttatja hatalomra [...]."

577 A bizottság végül a képviselőház március 27-i ülésén mutatta be állásfoglalását, amely kialakításában az ellenzéknek is szerepe volt. Különösen a mérsékelt ellenzéket kell megemlíteni, amely leginkább a felügyelet biztosítékainak megteremtéséért kardoskodott a vitákban. A jelentés rámutatott: „igazságügyi politika elvét képezi a javaslatnak az, hogy az elsőfokú bíróságok szervezete olyan legyen, hogy azok feladatuknak úgy a jelenben és — tekintettel a bekövetkező reformokra — a jövőben is eleget tehessenek. [...] Elvét képezi az, hogy a szervezeten belül az erők elhelyezése egyenlékeny legyen, s hogy az elsőfokú bíróságok, amelyek a jogkereső közönséggel a leggyakoribb érintkezésben állanak, úgy összalkotásuknál, mint működésüknél fogva, a bizalmat és tiszteletet fokozottabb mérvben bírják."

578 A javaslatban méltányolták a bírák kvalifikációjának emelését — amely így már közelített a Nyugat színvonalához —, az első fokú bírák javadalmazását, s üdvözölték az elnöki tanács intézményét. A bírósági hivatalnokok és fogalmazók kiképzésére vonatkozó elvek a gyakorlatiság irányába mutatnak. Ugyanakkor felhívták a figyelmet az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíj viszonyainak rendezéséről szóló 1885. évi XI. tc. 25. §-ának a tarthatatlanságára, amely lehetővé tette a bírák adminisztratív elmozdítását 65. életévük betöltése után.

579 A bizottsági jelentés szerint a javaslat erénye, hogy a létező eljárási törvényekkel a legteljesebb összhangban áll, s reformjai nem ideiglenesek, hanem állandó jellegűek. A főbb alapelveket érintetlenül hagyja, s ezzel is biztosítja a bírói szervek stabilitását. Új elvként fogalmazza meg, hogy a bírósági ügykezelés adminisztrációja járuljon hozzá az ügyek gyors elintézéséhez. A szervezeten belüli erők elhelyezése egyenlékeny legyen, s az első fokú bíróságok mennél inkább fokozott bizalomban és tiszteletben részesülj enek.T A felügyelet vezéreszméinél hangsúlyozták: a végrehajtó hatalom és a bírói hatalom viszonya változatlan legyen, a felügyeleti rendszer és hatáskör a bíróságok rendszerével összhangban álljon, és a felügyelet közvetlen gyakorlása bírákra bízassék. A bírói képzés elveinél megemlítették, hogy a bíróban az ítélőképességet alakítsák ki, jogászi gondolkodásra neveljék, ne csak az ügykezelést ismerjék meg, hanem az igazságszolgáltatás egyes ágait is, a kiképzésben a működés ne mint öncél jelentkezzen, s 577 PN 1891. március 11. (69. szám) 1-2. p. 578 PN 1891. március 27. (85. szám) 2. p., A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a „bírói és ügyészi szervezet módosításáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. JSZ 1891. április 2. (IV/14. szám) 433-453. p. 579 KHI87-92. XXVI. (1891) 1031. szám. 371. p. A bírák nyugdíjáról lásd: Antal Tamás: A bírák nyugdíjazása Magyarországon 1867-1945. Magyar Jog. 2003. december (12. szám) 723-728. p. 580 KHI87-92. XXVI. (1891) 1031. szám. 364-365. p.