Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - IV. FEJEZET: A BÍRÓI SZOLGÁLATI JOGVISZONY REFORMJA: AZ 1891. ÉVI XVII. TC. MEGALKOTÁSA

a kiképzendő bírót valóságos és nem névleges vezetésben kell részesíteni úgy, hogy utána egymaga is tudjon bírói teendőket ellátni.

581 Az albírákról megállapította a jelentés: „elvét képezi a javaslatnak, hogy a királyi törvényszékeknél alakítandó tanácsoknál a tapasztaltabb és rangban magasabban álló bíróknak kell többségben lenniök." Azonban a jogorvoslati szakból az albírákat ki kell zárni. Az első fokú bíróságon a javaslat szerint háromféle bíró is működne: kezdő albírák, tapasztaltabb törvényszéki bírák és felsőbb bírói funkciók ellátására is alkalmas bírák. A stabil elemeket különösen a harmadik kategóriában kívánták fokozni. Emellett lényeges volt az elnöki intézmény fejlesztése is.

582 A stilizálásokon kívül az igazságügyi bizottság által beiktatott főbb módosítások a következők voltak: az 1. § fontos modifikációja volta a második bekezdés beemelése, amely megkülönböztette az igazságügy-miniszteri főfelügyeletet a bíróságok felügyeleti jogától; a „hivatalos" szó alkalmazása a 4. §-ban; a 7. §-ból az első bekezdést kivették és beillesztették azt, hogy a felügyeletet gyakorló személy a bíróságok tanácskozásánál és határozathozatalánál nem lehet jelen. A II. fejezet címébe a modernebb vizsga szó helyett a vizsgálatot vették fel, utalva az 1874. évi XXIV. tc. szóhasználatára. A 18. §-ban eredetileg benne foglaltatott, hogy kik lehetnek a bírói vizsgánál bizottsági tagok, végül ezt kivették a szövegből. A 45. §-ban módosították az 1871. évi IX. tc. 3. és 4. szakaszát. A 47., 53. és 56. szakaszokat is árnyalták, és a javaslat utolsó szakaszait kibővítették, valamint átszámozták.

583 1891. április 13-án, miután az igazságügyi bizottság három hete megtárgyalta a megtárgyalandót, a pénzügyi bizottsághoz került a javaslat. A bizottság Wahrmann Mór (Szabadelvű Párt) elnökletével gyorsan dolgozott, s már április 16-án beterjesztették a jelentésüket Busbach Péter (Szabadelvű Párt) előadó által. Ebben támogatták a javaslatot és elfogadták a pénzügyi végrehajtásának az igazságügy-miniszter által javasolt ütemét is. E szerint a reformot lépésenként hajtják majd végre; az első évben ez mintegy 53.000 ft-ot igényel.

584 A pártok ezután vették külön tárgyalás alá a javaslatot. Elsőként a mérsékelt ellenzék ülésezett, ahol általánosságban április 18-án elfogadták a szöveget. Azonban aggályukat fejezték ki a felügyeleti joggal kapcsolatban, mondván: „a bírói meggyőződés függetlensége és a magisztratuális lelkiismeretnek a judikatúra munkájában önálló nyilvánulása az, mely a bírói szervezet életképességének legbecsesebb erkölcsi tényezőjét képezi."

585 A mérsékelt ellenzék másnap folytatta az értékelést, és be is fejezték azt. Felszólaltak: Horváth Lajos, Horánszky Nándor, Veszter Imre, báró Kaas Ivor, Bernáth Béla, Szentiványi Kálmán és Balogh Géza. A részletes vitában a legtöbben most is a felügyelet (4., 5., 13. §) helyességét vitatták. 581 KHI87-92. XXVI. (1891) 1031. szám. 366-368. p. 582 KHI87-92. XXVI. (1891) 1031. szám. 369-370. p., A bírói és ügyészi szervezetről szóló javaslat. JK 1891. április 10. (15. szám). 118-119. p. 583 KHI87-92. XXVI. (1891) 1031. szám. 372-380. p., a javaslat egységes szövege: 381-392. p. 584 KHN87-92. XXIII. (1891) 5. p., 20. p., KHI87-92. XXVII. (1891) 30-32. p., MOL K2 6922/1891. számú irat (4960. ügyszám). 585 PN 1891. április 19. (107. szám) 1-2. p.