Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
Arad végül valóban elesett a királyi ítélőtáblától, s a vélemények egybehangzóan Nagyváradot hibáztatták ezért. A sérelmet fokozta, hogy végül még a nagyváradi tábla illetékességi körébe is csatolták — mondhatni semmit sem vett figyelembe a minisztérium a kívánságaikból. „Ez kézzel foghatólag a közérdek ellen van" — háborogtak és orrolták Szilágyi Dezsőt: meglátszik, hogy a miniszter még nem járt Aradon! Szintén erőteljesen bírálták Falkot, mivel a törvényjavaslat számukra kedvezőtlen formában történő elfogadása után is Szilágyi és a kormány hívének vallotta magát, mi több: pohárköszöntőt mondott a miniszter tiszteletére. „A vereség, amit Arad szenvedett, nem csak fájdalmas, de szégyenletes is. Nem elég, hogy megvertek, de tetejébe még ki is nevettek bennünket. Falk úrral nemcsak kárt, de szégyent is vallottunk" — kesergett a „tábla-komédián" az Alföld. 55 * Ugyanakkor a teljes igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy Szilágyi Dezső és Falk Miksa valójában jó barátok voltak — ezt támasztja alá az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött töredékes levelezésük 559 —, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Arad képviselője ténylegesen nem fordult szembe az igazságügy-miniszterrel. 558 Af 1890. május 7. (104. szám) 1. p. 559 OSZK Kézirattár. Fond IV/873. (1914. évi 37. sz.) A forráshely 7 darab, Szilágyi Dezső által Falk Miksához írott levelet és feljegyzést tartalmaz 1889-től kezdődően (a legtöbb keletkezésének pontos dátuma nem állapítható meg). A III. fejezet 8. és 10. §-ának eredeti közlése: Antal Tamás: Egyiknek sikerült, a másiknak nem. A királyi ítélőtáblák újjászervezéséről, in: Szeged. 2003. január (1. szám) 10-12. p. A szegedi királyi tábla utóéletéről lásd: Bátyi Zoltán: Jusztícia a Sóhordó utcában. Új székházban a Szegedi ítélőtábla, in: Szeged. 2005. június-július. (6-7. szám) 14-17. p. (Megjegyezzük, hogy az idézett tanulmány bevezető történeti fejtegetéseivel számos kérdésben nem értünk egyet.)
