Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

Ezalatt nagy nyomás helyeződött Falk Miksára. A város nem csupán titkon, hanem nyíltan is az ő politikusi teljesítményétől remélte a táblát. Falk fel is öltötte a vértezetet, s mindjárt azzal fenyegetőzött, hogy ha városa nem részesül ítélőtáblában, „propagandát verbuvál". Nem volt nehéz kitalálni, hogy mindez látszólag Szilágyi Dezső ellen irányult, s kritizálni szándékozták a decentralizáció országos költségvonzatát is.

551 A táblák székhelyeinek megválasztását erőltetettnek nevezték. „Kénytelenek vagyunk kimondani — így az aradi sajtó —, hogy a miniszter az országos szempontok mértékét csak ott és úgy alkalmazta, amint és ahol neki tetszett." A törvényjavaslatban az országos érdeket oly csekélynek minősítették, „hogy lámpával sem lehet feltalálni".

552 Falk szervezkedett, s a források arra utalnak, hogy a minisztériumba több küldöttséget is vezetett, és még április idusán is azzal bíztatta a várost, hogy nem igaz, hogy a kormány elvetette volna Aradot.

553 Az aradi közgyűlés a törvényjavaslat benyújtása után nagy aktivitásra szólította fel képviselőit: indítványozták, hogy írjon fel a törvényhatósági bizottság a törvényhozáshoz arra tekintettel, hogy az asztalon fekvő javaslat „a kellő geográfiai, közlekedési, táj- és népismereti tanulmányok nélkül lett elkészítve". Arra jutottak, a miniszter vonja vissza a javaslatot, s dolgozza át úgy, hogy Arad is jelöltessék ki benne ítélőtáblai székhelyül.

554 Egyúttal 650 ezer ft beruházást ajánlottak fel, ami az államra nézve számításaik szerint évi 32 ezer ft megtakarítást jelentett volna.

555 Amikor már nyilvánvalóan látszott, hogy a kormánytöbbség az Aradot éltető — nagy részben Falk Miksa által generált — felszólalások ellenére sem módosít a szövegezésen, a város azért indított mozgalmat, hogy legalább ne a nagyváradi, hanem a temesvári, a szegedi vagy a budapesti táblához csatolják, mivel Nagyvárad sem elvi, sem közlekedési szempontból nem volt számukra kívánatos. Közben Falk Miksa elkeseredett kijelentésre szánta el magát: vagy elismerteti Arad igényeit az országgyűlés előtt, vagy önként lemond mandátumáról. Beszámolót tartott választói előtt az addigi cselekményeiről április végén. Ebben természetesen egy kevés helyezkedés is volt, mivel a táblát ugyan nem sikerült kieszközölnie, de azt elérte, hogy egy éven belül vasúti híddal létesítsenek összeköttetést Arad és Újarad között, közigazgatásilag is hozzácsatolva az utóbbit az előbbihez — ezzel biztosította, hogy a választók nagylelkűen mégis nála hagyják a mandátumot.

556 „A képviselői körökben Arad iránt elénk rokonszenv nyilvánul — írta a sajtó az országgyűlési vita közepett —, még a kormánypárt némely köreiben is, sajnos azonban, hogy ez a rokonszenv inkább platonikus érzésen alapszik, mint Arad jogos igényének és viszonyainak ismeretén."

557 551 SZN 1890. április 13. (101. szám) 4-5. p., Af 1890. április 12. (84. szám) 1. p., április 15. (86. szám) 1. p. 552 Af 1890. április 18. (89. szám) 1. p. 553 SZN 1890. április 14. (102. szám) 2. p. 554 Af 1890. április 26. (96. szám) 1. p. 555 SZN 1890. április 26. (114. szám) 5. p., április 30. (118. szám) 1. p. 556 SZN 1890. április 30. (118. szám) 1. p., Af 1890. április 29. (98. szám) 1-2. p., május 1. (100. szám) 1-2. p. 557 SZN 1890. május 1. (119. szám) 2. p.