Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

1890. február 12-én a küldöttség tisztelgett is Szilágyi Dezső igazságügy-miniszternél, aki — miként azt már korábban is hangoztatta — részrehajlás-mentességet ígért. Falk Miksa országgyűlési képviselőjük vezetésével megnyugtató nyilatkozattételt vártak a minisztertől és átadták neki a memorandumot. Szilágyi Dezső válaszában hangsúlyozta, hogy a kormány a döntésben kizárólag az országos érdekekhez igazodik. A minisztertanács a maga részéről minden emelkedő és virágzó várost szívesen hoz szóba. Azonban olyan kijelentést, amely a kormányt a jövőre nézve (pro futurő) megkötné, nem tehetett, de biztosította a deputációt, hogy Arad törekvését is figyelembe fogják venni. A küldöttség ezután Tisza Kálmánnal is találkozott. Miként mondották, a város „nem kér kegyet, csak azt, hogy Tisza az ő nagy hatalmú befolyását amellett érvényesítse, hogy a fennforgó kérdésben tisztán a jog és igazság érvényesüljön". A miniszterelnök nem ígért semmit, de biztosította a megjelenteket a tények figyelembe vételéről. Budáról azután a végül 50 tagú küldöttség a szabadelvűekhez vonult, ahol Péchy Tamás kijelentette, hogy befolyását kész latba vetni Aradért. Podmaniczky Frigyes is támogatásáról biztosította őket. A mérsékelt ellenzék részéről Apponyi Albert fogadta a delegációt, a függetlenségiek pedig Irányi Dánielen keresztül biztosították őket, hogy Debrecen mellett ezután Aradot is patronálni fogják.

547 „Igen természetes, hogy sem az igazságügyi miniszter, sem pedig a kormány feje nem volt arra rábírható, hogy az aradiak kedvéért egészen kigombolkozzék és mindent kimondjon. Amit hallottunk tőlük, egyelőre nekünk az is elég" — ekként összegezte a fővárosban történteket az Alföld. A negyvenes bizottság is értékelt, s különböző albizottságokat választottak meg a továbbiakra nézve.

548 Arad is csatlakozott tehát a Debrecen által megnyitott országos mozgalomhoz, amely célja a delegációk útján történő érdekérvényesítés volt. A miniszterelnök és Szilágyi Dezső is minden esetben türelmes és szívéjes volt, az objektív, országos érdekeken nyugvó értékelésre tettek ígéretet. Közben a városok túllicitálták magukat a versengésben, aminek egyik oka a kormány ez irányú felhívó nyilatkozatában is rejlett. Emlékiratot fogalmazott szinte mindenki, de a küldöttségtől — mint Szeged és Nagyvárad

549 is — a higgadtabbak elzárkóztak. Megindult a támogató mozgalom is: Makó március 31-én rendkívüli közgyűlésben foglalt állást és tett hitet Arad mellett, s nem titkoltan azt is várta az igazságügyi rendezéstől, hogy a kebelében egy új törvényszéket állítanak fel. Ezzel Csanád vármegye egy új törvényszékkel gazdagodott volna a szegedi kárára. Fel is hívták a jogügyi szakbizottmányt, hogy szövegezzen feliratot az igazságügy-miniszterhez és a képviselőházhoz.

550 547 SZN 1890. február 13. (43. szám) 2-3. p. SZH 1890. február 11. (41. szám) 4. p., Af 1890.' február 14. (37. szám) 1. p. 548 Af 1890. február 14. (37. szám) 1. p., február 22. (44. szám) 2. p. 549 SZN 1890. február 28. (58. szám) 6. p. 550 SZN 1890. március 26. (84. szám) 2-3. p. és március 31. (89. szám) 2. p., SZH 1890. március 31. (89. szám) 1-2. p., április 3. (92. szám) 2. p., május 4. (121. szám) 2. p., Af 1890. április 1. (75. szám) 1. p.