Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

Aradon csendes minden".

540 Pedig a város nem volt egyedül a céljait illetően: mellette lépett fel Hunyad vármegye és Gyulafehérvár, valamint állítások szerint számos országgyűlési képviselő is. Végül január utolsó napjaiban értekezletet tartottak Aradon, amely oly bizalmasra sikerült, hogy a részleteiről nem is szivárogtak ki hírek, csak azt lehetett tudni: a választó polgárok majd gyűlésre hivatnak „propaganda csinálás" végett.

541 Február l-jén meg is jelent az aradi választó polgárokhoz január 31-i keltezéssel intézett felhívás, amelyet huszonhat helybeli polgár és közszereplő írt alá. Ebben szeretett városukért február 2-ra, vasárnap délelőtt 11 órára a városháza közgyűlési nagytermébe invitáltak mindenkit, a megjelölés szerint „választópolgárok közgyűlésére".

542 A gyűlést meg is tartották; ezen Boros Béni országgyűlési képviselőt választották elnöknek, Barabás Bélát pedig jegyzőnek. Bonts Döme szólalt fel először, aki a város múltját idézte, majd javasolta: 1. kéressék fel Falk Miksa országgyűlési képviselőt és szabadelvű politikust, hogy Arad jogos igényének érvényt szerezzen; 2. adjanak képviselőik alapos felvilágosítást a város helyzetéről; 3. a szomszédos megyéket is hívják fel támogató lépések tételére; 4. válasszanak egy negyventagú bizottságot a további feladatok ellátására. Mülek Lajos támogatólag szólt az indítványról, amelyet a gyűlés egyhangúlag magáévá is tett. Ezután megválasztották a negyvenes bizottságot, melynek elnöke Vásárhelyi Béla lett.

543 Ez az intéző szerv február 3-án már ülésezett is, és ott küldöttség szervezéséről döntöttek Vásárhelyi Béla, Végh Aurél, Atzél Péter és Müller Károly részvételével. Ok négyen elutaztak Budapestre, s előkészítették a talajt egy teljes, nagy deputáció számára, amelyet február 10-én terveztek útjára indítani. Céljuk egy emlékirat átadása volt Szilágyi Dezső részére, melyet Nachtnébel Ödön és Tenner Pál fogalmazott.

544 A második ülést február 7-én tartották; ebben a négy küldött beszámolt fővárosi útjáról, s jelezték: nagyarányú mozgalomnak kell megindulnia, ha ítélőtáblát szeretnének. Február 12-én közgyűlésileg is foglalkoztak végre a kérdéssel: felirat szerkesztését javasolta Mülek Lajos törvényhatósági bizottsági tag, amelyet az országgyűléshez és az igazságügy-miniszterhez kellene eljuttatni.

545 A tábla reményében szerkesztett memorandumban, egyébként kifejtették, miért előbbre való a főtörvényszéket kebelükbe helyezni, mint esetleg Temesvárra. „A királyi táblák nem városi táblák — hangoztatták —, hanem kerületiek, tehát nem azon város, hanem a kerület viszonyai veendők figyelembe, midőn a kerület középpontjának kiválasztásáról van szó." Ismertették a város hízelgő adatait, amelyek gravitációs jellegét támasztották alá.

546 540 Af 1890. január 25. (20. szám) 2. p. 541 Af 1890. január 28. (22. szám) 3. p., január 31. (25. szám) 1., 2. p. 542 Af 1890. február 1. (26. szám) 1. p. 543 Af 1890. február 4. (28. szám) 1. p. 544 Af 1890. február 5. (29. szám) 2. p., február 6. (30. szám) 2. p. 545 Af 1890. február 8. (32. szám) 1. p., február 13. (36. szám) 2. p. 546 SZN 1890. február 12. (42. szám) 2-3. p., SZH 1890. február 5. (35. szám) 4. p., február 9. (39. szám) 2. p.; az emlékirat szövege: Af 1890. február 11. (34. szám) 1-2. p., február 12. (35. szám) 1. p., február 13. (36. szám) 2. p.