Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

A beszédek után a fegyelmi bíróság sorshúzás útján történő megalakítása következett. Ennek eredményeként Bíró János, Sey Andor, Huszka Mihály és Ternovszky Béla lett rendes, Seyfried József, Ludvig János, Istvánffy József és Dogariu Tamás pedig póttag a fegyelmi tanácsban. Megalakultak az ítélő tanácsok is: egy polgári és úrbéri, egy kereskedelmi és váltó, valamint egy büntetőügyi osztály formájában. Az ünnepi eseményeket az elnöknél tett tisztelgések zárták.

535 Délután két órakor a városi vigadóteremben folytatódott a rendezvény pompás díszebéddel, amelyen mintegy kétszázötvenen vettek részt. A menü több mint felséges volt, a muzsika nem különben. A fiatal liba- és csirkepecsenyénél megkezdődtek a pohárköszöntők is: Molnár Viktor főispán mások mellett hálatelt szívvel mondott köszönetet az uralkodónak atyai jóindulatáért és fejedelmi kegyességéért. Dessewffy Sándor püspök a temesvári királyi tábla testületére mondott áldomást. Paiss Andor a város hazafias közönségére, Vargics Imre országgyűlési képviselő pedig Szilágyi Dezsőre emelte poharát. Többek mellett Telbisz Károly megemlékezett Horvát Boldizsár érdemeiről is, majd a kormányt és a miniszterelnököt éltette. A köszöntők természetesen ezzel még nem értek véget, miként a tízfogásos lakoma is estig tartott.

536 A reform tiszteletére a Délmagyarországi Közlöny június l-jétől új rovatot indított „Kir. táblai értesítő" címmel, szombatonként pedig egész oldalt terveztek szentelni a tábla működését bemutatandó. A szerkesztői feladatokat Grósz Endre helybeli ügyvéd vállalta el.

537 A tábla május 12-én kezdte meg tényleges működését. Nagy erőmegfeszítéssel láttak neki az akták feldolgozásának, amelynek állítólag már egy hét után is szép eredménye mutatkozott. Egyedül az ügyvédi kamara elnöke, Szuló Ernő nyilatkozott kissé kesernyésen: szerencsétlen dolog, de a bírák és az ügyvédek között nincs meg a „kollegiális együttérzés" — írta egy vezércikkben, s javasolta: ezen javítani kellene.

538 10. § ARAD SIKERTELEN KÜZDELME ÍTÉLŐTÁBLÁÉRT Miként utaltunk rá, nem csupán sikertörténetekről számolhatunk be. A táblákért vívott küzdelemben az eredményesen szereplők mellett — miként az országgyűlési vitából is kiderült — számos más város neve is felmerült lehetséges székhelyként. Küzdött Sopron, Szombathely, Eperjes, Besztercebánya, Kaposvár és Arad is. A továbbiakban az utóbbi többször említett erőfeszítéseivel foglalkozunk. Arad legnagyobb ellenfele a táblákért folytatott harcban Temesvár és Nagyvárad volt. A széljárás számára már a kezdetektől kedvezőtlenül alakult. A Nemzet országos tudósítása szerint ugyanis már 1890 januárjának közepén elterjedt a híre Arad mellőztetésének, s a későbbi értesülések is ezt támasztották alá.

539 Tetézte a közvélemény szomorúságát, hogy minden érintett város megmozdult a királyi tábláért, „csupán DK 1891. május 6. (103. szám) 3. p. DK 1891. május 6. (103. szám) 3-4. p. DK 1891. május 9. (105. szám) 2-3. p. DK 1891. május 12. (107. szám) 1. p., május 15. (110. szám) 4. p. Af 1890. január 17. (13. szám) 1. p., január 26. (21. szám) 3. p.