Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

bizottság köréből választottak. Elnöke Molnár Viktor főispán lett. Ezen higgadt állásfoglalás egyébként a Nemzet részéről kifejezett elismerést váltott ki.

509 Március 30-án „barátságos lakomát" tartott a temesvári ügyvédi kar néhány tagja a Trónörökös Szállóban Eötvös Károly függetlenségi és 48-as képviselő, valamint Friedman Bernát tiszteletére (Friedman volt az ügyész az éppen folyamatban lévő, Temes várott nagy izgalmakat kiváltott „félmilliós ternó perben"). A beszélgetés közben Bartha Ignác megkérdezte Eötvöst: számíthat-e pártjának támogatására Temesvár. A képviselő válaszában kifejtette: arra nézve, hogy e város királyi táblához jusson, a képviselőház minden pártja egyetért. Politikai különbség nélkül tudja mindenki, hogy Temesvár földrajzi helyzeténél és kulturális missziójánál fogva teljes joggal tarthat igényt egy táblára. Ő maga is ezt támogatta, s ígérte: ha felszólalna ellene valaki, mindjárt cáfolatba kezdene. Ez megnyugvással töltötte el a temesvári ügyvédek szívét, s örömmel nyugtázták: „ismerve azon összeköttetéseket, melyekkel Eötvös bír, [...] már most teljes biztonsággal vehetjük, hogy a kir. tábla kérdése Temesvárra nézve kedvező megoldást nyer. S ami örvendetes a dologban, nem csak az, hogy kir. táblát kapunk, de még inkább az a körülmény, hogy jóllehet nem kapaszkodtunk, nem futkostunk fűhöz-fához, nem vettük be ostrommal a miniszteri fogadótermek ajtóit, mégis pártkülönbség nélkül mindenki a törvényhozó testületben meg van győződve jogunkról."

510 Az öröm azonban nem sokáig tartott: ugyanis a magát mindenhol feltaláló szélsőbaloldali politikus néhány nappal később már Aradnak is ígért táblát ottani látogatásakor, Békéscsabán pedig egy „fiók táblácska" lehetőségét lebbentette meg. Csalódottan helyesbített a temesvári sajtó: Eötvös „miniszternél miniszteribb módon tud — ígérni".

511 A törvényjavaslat képviselőházi benyújtása végül megnyugvást hozott: „nagyobb örömet, nagyobb megelégedést egyhamar nem keltett semmiféle hír Temesvárott — lelkendezett a Délmagyarországi Közlöny —, mint a helybeli lapok azon híre, hogy a kir. tábla deczentralizácziója tárgyában az igazságügyminiszter által a képviselőházban benyújtott törvényjavaslatban Temesvár mint a felosztandó kir. tábla egyik székhelye szerepel." Egyúttal közölték a javaslat szövegét is. A riválissal szemben nem voltak kárörvendők, csupán azzal kommentálták a történteket, hogy Aradnak meg kellett hátrálnia Nagyváraddal és Temesvárral szemben.

512 Az aradi sajtó azonban nem volt ily higgadt, s tovább folytatta szitkozódását Temesvár ellen. Ennek keretében „német szomszédnak", a „magyarság nem erős fészkének" csúfolták a várost.

513 Érthető, hogy a szomszédbeli irigység ellenére a temesváriak boldogok voltak: „Minden államnak — így a sajtó —, de különösen Magyarországnak jövője városaiban van, mert a városok exponensei egy nemzet gazdaságának és műveltségének, felmérői haladásának. S nálunk ezen felül ellenállhatatlan eszközei a nemzeti szellem és nyelv terjedésének, a különböző fajok harmonikus egybe olvadásának." így Araddal szemDK 1890. február 16. (39. szám) 3. p., 4. p. DK 1890. április 1. (76. szám) 1. p. DK 1890. április 17. (89. szám) 3-4. p. DK 1890. április 19. (91. szám) 1-3. p. DK 1890. április 19. (91. szám) 4. p.