Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

felmerülő költségek viselésére. Végleges megoldásként pedig legfeljebb tíz éve alatt megfelelő bírósági székházat emel, s a helyéül kijelölendő területet a kincstár tulajdonába bocsátja.

504 Ugyanakkor Temesvár nem érezhette magát és felajánlását teljes biztonságban: térségbeli vetélytársa Arad volt; s az már idejekorán megindította mozgalmát a temesváriak ellen egyelőre egy négytagú küldöttség formájában. Kissé meg is ijedtek ettől: Arad „még az utolsó órákban elhalászná" a királyi táblát Temesvártól — figyelmeztetett a helyi sajtó.

505 Érdekesség, hogy a kialakult versenyre reagálva a makói Maros című lapban az ottani közönség nem késlekedett állást foglalni: hangoztatták, hogy az ő törvényszékük ugyan Szegeden van — tehát rájuk nem lesz kihatással Arad és Temesvár küzdelme —-, de ha már kérdezik: inkább Temesvár mellett törnének lándzsát.

506 Talán az aradiak szervezkedésének hírére is, Deschán Achill Temes vármegyei alispán a várossal közös értekezletet hirdetett február 14-én délután fél háromra a temesvári városi vigadó nagytermébe. A felhívást február 9-én keltezték, s Telbisz Károly polgármester támogatván a kezdeményezést hamar csatlakozott is a saját maga által szerteküldött újabb felhívások által.

507 A közelgő társadalmi esemény előestéjén a Délmagyarországi Közlöny a két város versengését nemesnek értékelte. De ugyanakkor azt óhajtották, hogy legyen igazságos is. Ennek megnyilvánulásaként értékelték, hogy az állami (országos) szempontoknak megfelelően a minisztérium Temesvárt vette tervbe egy ítélőtábla székhelyéül. Helyességének alátámasztására első érvként a földrajzi fekvést említették: Torontál, Temes, Arad és Krassó-Szörény vármegyék középpontja Temesvár volt, ezzel szemben Arad a térség északi részén feküdt. Második szempontként felhozták, hogy a kormányzat egy „főintézményt" mindig abban a városban helyez el, „melynek vállaira kiválóbb nemzeti feladatok megoldása súlyosodik, s mely a feladatok megoldásában nagyobb akadállyal küzd, mint a másik." Temesvár nemzeti feladatai pedig mindig jelentékenyebbek voltak Aradénál — legalább is ezt gondolták —, s a tábla által az ottani magyarosodás is tovább fejlődhetnék, mert célul jelölték meg a magyar nyelv általános elterjedésének biztosítását. így argumentáltak, miközben Arad „monstre küldöttséget" indított Budapestre.

508 Február 14-ének délutánján valóban nagy számban jelentek meg a városi és a megyei törvényhatósági bizottsági tagok. Vargics Imre országgyűlési képviselőt tették meg elnöknek, aki nyitó beszédében rögtön túlzottnak minősítette Arad agitációját. Ezek után Schweiger Bertalan ügyvéd érvelt Temesvár mellett. Végül Kormos Béla verseczi királyi közjegyző indítványára a következő határozati javaslatot fogadták el: „Tekintettel arra, hogy a kir. tábla deczentralizációjánál első sorban figyelembe veendő igazságügyi és politikai szempontok legjobb szószólóink lesznek — az értekezlet egyelőre nem látja szükségesnek, hogy további lépéseket tegyen, és bizalommal néz a kormány s a törvényhozás elhatározása elé." Ugyanakkor mégis felállítottak egy végrehajtó bizottságot: belé száz tagot a megyei, negyven tagot a városi törvényhatósági DK 1890. január 21. (16. szám) 2-3. p. DK 1890. február 4. (28. szám) 4. p., február 5. (29. szám) 3. p., február 7. (31. szám) 4. p. DK 1890. február 12. (35. szám) 4. p. DK 1890. február 11. (34. szám) 1. p. DK 1890. február 13. (36. szám) 1. p., 4. p. 504 505 506 507 508