Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
mindjárt új rovatot is indított „Táblai értesítő" címmel a táblai pereknek és jogelvi nyilatkozatoknak a publikálására. A rovatvezető Cserő Ede ügyvéd lett. 500 A tábla ítélő osztályai a következőképpen szerveződtek meg: egy büntető és két polgári tanácsot hoztak létre. Személyzetéhez tartozott az elnök, a két tanácselnök (a két polgári tanácsban) és a 22 bíró mellett egy elnöki titkár, hét tanácsjegyző, egy igazgató, három irodatiszt, nyolc írnok, egy ajtónálló, egy kapus és hét szolga. 501 A tábla 1894-ben a főreáliskola épületében nyert elhelyezést. A múlt (20.) század elején (1901-től) rajta Fabinyi Ferencz elnökölt. A szegedi királyi ítélőtábla elnöke nagy elszántsággal kezdte meg munkáját. Minden erejét az ügyhátralék megszüntetésére koncentrálta, e végből rendkívül magas teljesítményt és főként gyors munkát várt el bíráitól. Ennek azonban ára volt. Még fél év sem telt el a táblák működésének megkezdése óta, amikor egy fájdalmas hangvételű levelet közölt az Ügyvédek Lapja az egyik szegedi ítélőtáblai bíró, Káplány Géza tollából. Ebben egy sajnálatos esetről számolt be, mely szerint őt Sélley Sándor elnök elfogadhatatlan hangnemben, mások jelenlétében megalázta munkáját rongynak és semminek minősítve. A reputációjában és bírói mivoltában sértett Káplány azt is megírta, hogy az elnöke egy ízben az egyes eljárások gyorsítása végett azt indítványozta: „polgári perekben is csupán az első bírósági ítélet olvastassák fel s az előadóhoz netalán intézendő kérdések után olvastassák fel az előadó tervezete". Máskor arra „buzdította" munkatársát, hogy „ne dolgozzon oly nagyon alaposan". A szakma országos szintű megütközéssel fogadta eme beszámolót, s a vezető lapok mind elítélték a történteket. Az ellenzék pedig természetesen a decentralizáció fiaskóját látta megtestesülni a szegedi táblán történtekben is. 502 9. § TEMESVÁR 1. Temesvárott az ítélőtábla elhelyezése végett 1890. január 20-ra hívott össze Telbisz Károly polgármester rendkívüli közgyűlést, előtte azonban a külön e célra kiküldött adhoc bizottság jelentését a városi szakosztályok — minden bizonnyal legalább a jogi és a pénzügyi — tárgyalták meg. 503 A rendkívüli közgyűlésen Molnár Viktor főispán elnökölt. A tagok vita nélkül, egyhangúlag fogadták el a következő határozatot: a város ideiglenes elhelyezésül a kormányszéki palotát, a koronaherceg bérházat vagy bármelyik kijelölendő ingatlant kész átalakítani és berendezni az ítélőtábla részére. A végleges elhelyezés végett pedig hajlandó egy új ingatlant emelni. E szerint a város határozatilag kötelezte magát a tábla és a hivatalainak az állam megterhelése nélkül történő ideiglenes elhelyezésére, és a 500 SZH 1891. május 5. (123. szám) 2-3. p. 501 SZH 1891. május 6. (124. szám). 6. p. és részletes pályaképekkel: Ruszoly József: „A mi táblánk" (1891). [1997] in: A Város és polgára. Válogatott írások Szegedről. Szeged, 1999. 52-59. p. 502 Káplány Géza: Rongy és semmi munka. ÜL 1891. szeptember 5. (36. szám) 1-3. p. Véleményeket tallóz: ÜL. 1891. szeptember 12. (37. szám) 4. p., lásd még: Szokolay István: Az új kir. táblák s az ügyhátralékok. A Jog. 1891. október 11. (41. szám) 297-299. p., Csanády István: Az új királyi táblák s az ügyhátralékok. A Jog. 1891. november 8. (45. szám) 329-330. p. 503 DK 1890. január 19. (15. szám) 3. p.
