Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

váltó- és kereskedelmi törvényszéki díjnokokat írnokká nevezték ki. Felvetődött, hogy Lukács Adolf helybeli jogtanár szintén bírává lehetne (bár róla az a hír terjengett, hogy nem sokáig kíván ott bíráskodni, hanem ez a tisztség csupán lépcső számára az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs osztályához). A pécsi ügyvédi karból Daempf Sándor került az ítélőtáblára, a nagykanizsai törvényszékről Töttösy Béla, Fiúméból Tolnai Antal szintén törvényszéki bíró nyert kinevezést. Az elnöki titkár Selcz József kaposvári törvényszéki bíró lett.

418 A királyi táblát igazi palotában helyezték el Pécsett. Egyöntetű volt a vélemény: célszerű beosztásával és tágas helyiségeivel a legfokozottabb igényeket is kielégítheti. A főhomlokzat a Széchenyi teret díszítette 35 méter hosszúságban, északi oldala a Mária utcába nyúlt be 51 méter hosszan. A bejárata a főhomlokzat közepén helyezkedett el, ettől jobbra és balra üzlethelyiségek álltak. A földszinten impozáns négyszögletű folyosó futotta körül az udvart. Szintén a földszinten helyezkedett el az iktatóhivatal, az irattár és az irodai igazgató szobája, valamint a keleti folyosóból nyílt a kiadóhivatal, az iroda, a raktár és a pótirattár, a déli folyosón pedig a portás lakását alakították ki. Az első emeleten tág előcsarnokba léphetett az arra járó; két tanácsterem, a visszavonulási szobák, a felek és az ügyvédek szobája, valamint az elnöki helyiségek, az elnöki titkár szobái, az igazgató irodája és bírói munkaszobák foglaltak ott helyet. A második emelet lépcsőzetén felérve az első emeletihez hasonló előcsarnokot találhattunk, ahonnan egy további tárgyalóterembe, a tanácselnök helyiségeibe és egy jegyzői szobába lehetett eljutni. Volt ott ezek mellett szoba a felek, az ügyvédek és a bírák számára, s a főügyészi irodák is a második emeleten helyeztettek el. Ennek az emeletnek déli és keleti oldala nem létezett — ezt pénzügyi, statikai okok és főként az indokolta, hogy több helyiségre nem mutatkozott szükség. Summa summarum 47 tágas, világos szobával és teremmel várta a palota a beköltözést. A kivitelezést a már említett Schlauch Imre mellett Buday Béla festőmester, Kindl Ferenc vasiparos és Hoffmann Károly asztalos cége végezte.

419 Azt gondolhatnánk, mindenki örült a szép székháznak, azonban meglepő módon bírálat is érte a városvezetést miatta — mégpedig azért, mert túl nagy fényben csillogott: ez már „hivatalos pazarlás" számba ment az ellenzék szerint. Kritikai hangvételben írták meg, hogy a bírák milyen pompás szobákat vehettek birtokba. A budapesti körülményekhez képest ezt luxusnak ítélték mondván: „a fővárosban füstös lyukakban és ócska kopott bútorok között voltak a bírák, s most fejedelmi bútorzatú tánctermeket kapnak, hogy nem is tudnak benne dolgozni. Ok maguk, a kir. táblai bírák mosolyogva — mint a vén jogász a falusi balekon — mondják: ez kissé sok!" A kritikusok azt is igazságtalannak tartották, hogy a tábla kerületéhez tartozó másik három megye nem járult hozzá a költségekhez. De leginkább azon ütköztek meg, hogy „hiszen az a drága táblai palota nem is a miénk, hanem az államé a földdel együtt, amelyen áll." Ami a szolid munkán felül látható a táblán, „az már valószínűleg stréberkedés munkája" — 418 PF 1891. április 4. (27. szám) 4. p., április 11. (29. szám) 3. p., április 15. (30. szám) 4. p., április 28. (31. szám) 3. p., április 22. (32. szám) 2-3. p. 419 PF 1891. március 28. (25. szám) 4. p.