Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
minthogy emberileg az igazság az ellentétes erők küzdelmének eredménye szokott lenni. Ne is váljunk el, hanem egyesüljünk legmagasabb ideálunkban: az igazság szolgálatában." Egyúttal alapot hoztak létre róla elnevezve a szegény ügyvédek özvegyeinek és árvainak megsegítésére. 397 Mivel Zádor Gyula még a megalakulás évében távozott hivatalából (majd 1892 áprilisában váratlanul elhunyt 398 ), 1891 végétől Ritoók lett az ítélőtábla elnöke. 399 6. § PÉCS 1. 1890 januárjának elején a pécsi közönség — főként az ellenzékiek — azt a kérdést tették fel nyilvánosan: vajon lesz-e decentralizáció? Erre válaszul azt hangoztatták, hogy az ítélőtáblák szétosztása leginkább a polgári és a bűnvádi eljárások mikénti reformjától függ, s így a táblai reform a nyilvános és közvetlen bírósági eljárás tényleges megvalósítása előtt nem egyéb, mint „ugrás a sötétbe". Fő akadálynak a még mindig hatályban lévő írásbeli pervitelt, az iratcsomó alapján történő döntést tekintették, s nem láttak előnyt abban, ha az akták ezentúl nem két, hanem több ítélőtáblán gyülekeznek majd. A helyi ellenzéki sajtó oda konkludált, hogy az országnak „kézzelfogható nyereséget kell előbb látnia, mielőtt magát a nagy költségekkel járó experimentumra, sok száz család nyugalmának megbolygátasára elhatározza." A tervezett eljárásjogi törvények mellett — különös tekintettel az előkészület stádiumában álló sommás polgári eljárásra és az esküdtszékek behozatalára — nem is igazán vélték felfedezni a királyi táblák reális helyét a perekben — legalábbis dr. (Edvi) Illés Károly ügyvéd, a későbbi kitűnő büntető eljárásjogász szerint. Ő valódi okként, „ürügyként" akkor a hivatalok szaporítását jelölte meg néhány vidéki város helyi érdekének kielégítése végett. 400 Ekként írtak, pedig Pécs is a javaslatba hozott táblai székhelyek között volt, s a kedvező kormány- és országgyűlési döntésben nem is kételkedtek. Minden esetre a város vezetése ettől függetlenül megtette kötelességét: rendkívüli közgyűlést hívott össze 1890. január 22-re a felajánlásokat megtárgyalandó. 401 A közgyűlésen Kardos Kálmán főispán elnökölt. Nyitó beszédében hangsúlyozta: itt az ideje a tábla elnyeréséért komoly lépéseket tenni. Fel is olvasták a tanács előterjesztését, mely szerint „a nagy erkölcsi értékkel bíró s kiszámíthatatlan nagy anyagi haszonnal járó kir. tábláért nyújtandó áldozat meghozatala melegen ajánltatik." Az előterjesztés szerint javasolták határozatilag kimondani, hogy a város gondoskodni fog az ítélőtábla és a királyi főügyészség, valamint ezek hivatalainak az állam legkisebb megterhelése nélküli elhelyezéséről oly módon, hogy annak alkalmas voltát az Igaz397 SZb 1891. május 12. (108. szám) 1. p., 2-3. p., Nv 1891. május 12. (107. szám) 3-4. p. Az említett, négy versszakból álló költemény D-zs aláírással jelent meg a Szabadságban 1891. április 26-án (96. szám) a 4. oldalon. 398 VÚ 1892. április 10. (15. szám) 266. p. 399 Borovszky [355. jz.], 358. p. (arcképpel) 400 PF 1890. január 4. (1. szám) 1-2. p. 401 PF 1890. január 18. (3. szám) 2. p.
