Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

ságügyi Minisztérium határozza meg. A szükséges bérek és járulékok, nem különben az átalakítási költségek megfizetése a várost terhelik. Ezt követően a helyiségeket a minisztérium által megállapított számú és minőségű szerelvényekkel látják el. Végezetül azt is vállalni javasolták, hogy legkésőbb tíz év elteltével a minisztérium tervei szerint a táblának palotát emeljenek, s az e célra már most kijelölendő telket az állam tulajdonába bocsássák. A kérdéses helyül a Püspökkert városrészben fekvő, a tornacsarnok és a nőegylet közötti telket indítványozták, amely 3034 négyzetméter területű volt.

402 Daempf Sándor ügyvéd és bizottsági tag a táblának ugyan örült, de felháborodott a tervezett költségviselésen: „valamikor — úgymond — a szab. kir. városok kiváltságokat, javakat kaptak, hogy emelkedhessenek, ma pedig folyamatosan megnyirbáltatnak s emellett ily áldozatok hozatalára kényszeríttetnek." Azt javasolta felszólalásában, hogy az átadandó telekre nézve a város tartsa fenn a tulajdonjogát. Kiss József támogatta az előtte szólót. Aidinger János polgármester viszont megvédte a kormányt, mi szerint nem lehet rajta számon kérni az ország viszonyait. Horváth Géza erre válaszolva kijelentette, hogy egy jobb kormányban reménykedik, de kénytelenségből a javaslatot elfogadja.

403 Végül névszerinti szavazást tartottak, ahol 73 „igen" és egy „nem" szavazattal elfogadták a tanácsi előterjesztést. Nemmel egyedül Blauhorn Antal bizottsági tag voksolt.

404 Pécsnek egyetlen vetélytársa akadhatott a térségben: ez pedig Nagykanizsa volt. Ugyan nem lehetett igazán sok esélyt adni az utóbbinak, de azért ott is emlékiratot szerkesztettek, s január 23-án egy Svasits Benő főispán vezette küldöttség útján nyújtották át az igazságügy-miniszternek. Szilágyi a kanizsaiaknak is diplomatikusan válaszolt: az indokok kellő méltatás és megfontolás tárgyát fogják képezni. Tisza Kálmán azonban éreztette a lehetőségeket, mivel megígérte, ha Nagykanizsa ítélőtáblát nem is nyer, a kormány más alkalommal és más alkotásokkal kellően gondoskodni fog róla is.

405 Az 1890. évi kormányválság közepén megtartott ankét eredményét minden esetre Pécs örömmel üdvözölhette: a résztvevők helyeselték a tervezetet, de a székhelyek száma még bizonytalan volt.

406 Egy hónappal később azonban negatív hírek érkeztek a városba: Pécsnek nem jut királyi tábla — értesült hiteles forrásból a Pécsi Figyelő. Ugyanis a „ki ad többet" mottó veszedelmessé vált számára, „mely aligha alázva nem került ki a minisztertanácsi csóvából". Borúlátóan az eljövendő napok kedvező fordulatában sem bíztak.

407 Hogy a hírt honnan és miként vették, nem szólt az írás, miként pontos részleteket sem közöltek. Csak néhány nappal később folytatták a tudósítást azzal, hogy az éles pénzkérdésekben vita miatt szivárgott ki olyan rémhír, mi szerint nem is lesz decentralizáció. Azonban siettek megnyugtatni a közönséget: az ügy érdemére nézve merültek fel elMOL X 7981. (IV. 1402a) 23972. tekercs. Jkv 1890. január 22. üsz. 6. PF 1890. január 25. (4. szám) 3. p. MOL X 7981. (IV. 1402a) 23972. tekercs. Jkv 1890. január 22. üsz. 6. PF 1890. február 1. (5. szám) 3. p. PF 1890. március 15. (811. szám) 2-3. p. PF 1890. április 9. (16. szám) 2. p.