Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI

számos olyan munkafolyamat határba telepítésére, amit a szérűskertben végeztek. A szérűskertes, ólaskertes településeken ezért a tagosítások után a kertek egy részét lakótelekké, más részét veteményesnek fordították, voltak olyanok is, akik megtartották kertjük eredeti funkcióját. A jászkun települések levéltáraiban számos forrás arról tanúskodik, hogy a tanyák felépülése és a szérűskert megszüntetése nem mindig azonos vagy közeli időtartamon belül következett be. Végrendeletek, hagyatéki leltárak sokaságában olvashatjuk, hogy azonos időpontban a gazdának tanyája és szérűje is van. Mindez felveti a kérdést, van e közvetlen összefüggés a tanyás gazdálkodás terjedése és a kétbeltelkes településrend felszámolódása között? A kétféle települési és gazdálkodási rend kapcsolata véletlenszerűen vagy szerves ok-okozati kapcsolatban alakult ki? Választ a levéltári fórások elemzése adhat. A török pusztítást a jászsági települések élték túl a legkisebb veszteséggel, településrendjükben éppen ezért bizonyos folytonosság érvényesülhetett. Küzülük a hajdúvárosokhoz hasonlítható, típusos kertes településnek csupán Apátit tekinthetjük. Apáti köralakban települt belsőségéből az utak sugarasan futottak a falut körülölelő kertségen át a közeli legelők felé. A településrendet a redempcio után megtartották. A végrendeletekben külön megemlítik a kertet, esetleg a rajta levő istállóval vagy a nélkül.

901 Az 1786-os összeírásba 512 kertet és 716 lakóházat vettek fel. A házak többségéhez tehát tartozott kert, de nem tudni, hogy szérűs vagy ólas. Bizonyos, hogy a településnek a belterületen volt közös szérűskertje. Fodor Ferenc a többi jász településről Mikovinyi Sámuel 1735-ös térképét alapul véve csupán a halmazos építkezési módot véli bizonyosnak, s kertességük kialakulását nem tudja időponthoz kötni. Bedekovich Lőrinc térképei és a kataszteri felvételek arról győzik meg, hogy 1786-ban Apátin kívül Berény, Árokszállás, Jákóhalma, Kisér, Ladány kertes település.

902 A többi jász helységről nincs határozott véleménye. Fodor úgy gondolta, a jász települések többségének halmazos belső rendje a kertességet megelőző állapot volt, s a kertes települési típus később alakult ki. Szerinte azok a települések váltak kertessé, amelyeknek nagy volt a belső határuk, tehát sok marhát tartottak a településhez közel. A kertesség kialakulását és megszűnését egyaránt a szántóföldi művelési móddal hozza összefüggésbe. Amikor a belső határban a XVIII. század végén terjedt a földművelés az állatok egy része beszorult a faluba, a kertekbe. Amikor a földközösséget felszámolták és kialakult a tanyás gazdálkodás a kertek fokozatosan megszűntek. A leegyszerűsített folyamat a valóságban sokkal összetettebb, s elhúzódóbb volt. Fodor a kertek funkciójának változásai mellett felfigyelt a településrendezési intézkedések hatására is. Idézi az 1829-es nádori rendeletet, „A házi fundusokká fordítandó szérős kertek használása két esztendő alatt megszűnjön és az utzák is akkorra tökéletesen fel nyittassanak; hogy az elenyésző szérős kertek helyébe a városon kívül mutassanak ki szérős kertek..."

903 A rendelkezés a jász települések számára kiadott körlevél. 901 SZML Jászapáti iratai. Rsz. 135. N- 1. Fasc. 8. Caps. 27/1773., Caps. 27. Fasc. 11. N- 3/1782., NS21. Fasc. 15. Caps. 27/1719. 902 FODOR Ferenc 1942. 903 Uo. 1942. 455.