Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
azok az ellentmondások jelezték, amelyeket a legelőknél Szánkkal kapcsolatban bemutattunk. Később több hasonló konfliktus fordult elő. A belső határbeli nyomáskényszerben használt szántók az örökségek, adásvételek következtében aprózódtak. A századfordulóra némelyik földtulajdonosnak 30-50 helyen volt a birtoka. Valamit tenni kellett a jobb használhatóság érdekében. Az 1810-es évek nagy dilemmája a tagosítás lett. Az itteni gazdák többsége ragaszkodott a háromnyomáshoz. Ugyanakkor szerették volna kinek-kinek kalkaturánként egy tagban kiméretni a szántót, úgy, hogy a hozzá járuló kaszáló se legyen két, háromnál több helyen. A tagosítás Szánkon és a belső határban egyszerre, 1814-ben történt. A végrehajtás után elkészült a dedukciós földkönyv, majd 1816-ra a határfelmérés és az új határtérkép. A belső határ szántóit dűlőkre tagolták, és a házak sora szerint újraosztották. Azt, hogy hol kezdjék az osztást kockavetéssel döntötték el. A kaszálókat három helyen adták ki. A szántóföldek közötti széknyilasokat azok kapták, akiknek a szántójával határos volt a szikes rész. A bábonyi vagy Telekosztálynak nevezett lapos nyilast kenderföldnek hagyták, s mindenki itt kapta meg a kenderföldjét. A harmadik a Felső Rétosztály volt. A város majorságának kihagytak száz holdat. A majsai és móriczi határ mentén egy részt egyéni birtokosoknak osztottak ki szántóknak. A többi területen egy göböly, egy barom-, egy juh és egy ménesjárást jelöltek ki. 877 A szanki újraosztáshoz minden adásvételt, ami a pusztából történt, semmisnek tekintettek, kivéve azokat, amelyeket az eredeti Liber Fundiba bejegyeztek. Az újraosztás után Szánkon tanyás gazdálkodás kezdődött, azzal a megszorítással, hogy az új birtokosok csak oda építhetnek tanyát, ahová a tanácsi deputáció megengedi. A szanki tanyaföldeket tehát még nem tekintették végleges birtokoknak, úgy gondolták, ha a tapasztalat nem igazolja a közös döntést, a pusztát ismét legelőnek fordítják. 878 A pusztákból kihasított szántók beszűkítették a legeltető állattartás tereit, több kaszálóra lett szükség. A XIX. század elején ahogyan a szántóföldek illegális foglalásai, úgy az illegális kaszálások is megszaporodtak. Orgoványon és a belső határban némelyek senkivel sem törődve lekaszáltattak területeket. 1802-ben pl. a Túri rétről 238 boglya füvet vágtak le, amíg az osztó deputátus arra várt, hogy a vízállásos terület felszáradjon. 1813-ban, hogy az örökös torzsalkodásnak vége legyen a város kaszálóit felosztották a birtokosok között állandó nyilasoknak. 879 A művelési ág változásai, és a tagosítások az önkormányzat és a gazdák között sorozatosan konfliktust okoztak. Szinte nincs olyan év, hogy valamilyen tömeges sérelem miatt ne járná vizsgáló deputáció a vitatott határrészeket. Feszítő ellentmondások bukkantak felszínre. Az önkormányzatnak az egész lakosság érdekeit kellett védelmeznie, döntéshozói viszont kizárólag nagyobb birtokú redemptusok voltak, akik tulajdonosi jogaik korlátozását egyre kevésbé tűrték. SZMLJK Fasc. 4. N- 830/1813. máj. 13. SZMLJK Fasc. 4. N- 830/1813. dec. 30. SZML JK Fasc. 4. N- 235/1812.
