Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
szabad föld fokozatosan megszűnt. Az alig áttekinthető földtulajdonlási és birtoklási helyzetre a redemptusok és a birtoktalanok is panaszkodtak. 1775-től a lakosság új felosztást követelt, ahol a házak sora szerint mindenki egy tagban kapná meg redempciós jussát. Az új osztás ellenzői a föld eltérő minőségére és a birtokon véghezvitt beruházásokra hivatkoztak, amit az új osztásnál nehéz lenne figyelembe venni. Sokan a tulajdonnak tartott földön kutat, házat, istállót készítettek. Egyes gazdák trágyázták a földet mások nem, volt aki erdőt nevelt. 872 Az elégedetlenség és a panaszok hatására 1777-ben a helytartó, Albert herceg elrendelte a határ felmérését és a mérés összevetését a Liber Fundival. A munkát Ballá Antal mérnök végezte el 1778-1781 között. Ballá felmérése szinte egybeesett a II. József által elrendelt adatfelvétellel és térképezéssel. Az 1786-87-es népszámlálás a középületek nélkül 87 tanyai házat talált Halason. Bizonyára ezekre a tanyákra hivatkoztak korábban, mint a tagosítást akadályozókra. Amikor 1791-ben mégis megkezdték a tagosítást, elvégezték a tanyák értékbecslését. 873 A tagosítási földkönyvben majdnem minden tulajdonosnál található egy parcella, amit tőketanyai jussnak neveztek. Tőke tanyai jusst több határrészen osztottak, ténylegesen a közlegelőkre dűlő kaszálók voltak, ahol az első állattartó szállások, tanyák keletkeztek. A tanyákra vonatkozó adatok a Liber Fundiban nincsenek bejegyezve, csak földrajzi hely jelölésére említik meg néhányszor az épületeket. Pl. Darányi Mihály és István részére a második kaszáló Kis Balotán a „Módok Tótok volt Tanyai házoknál" méretett ki. 874 1785-ben, amikor a tagosítás szóba került határozták el, hogy a későbbiekben ki-ki a tőke tanyai jussnak nevezett földjén emeljen szükséges építményeket, erre „felsőbb rendelkezésre 800 négyszögöles adómentes tanyaudvarokat jelöltek ki a belsőbb fekvésű szállásokon". 875 A rendelkezést a tagosítás után sem tartották be, s ki-ki ott épített tanyát vagy állattartáshoz szükséges építményt, ahol jónak látta. Az építmények száma 1791-ig 70-re növekedett, ami elenyésző a birtokosok, méginkább a határ méretéhez viszonyítva. Félegyháza tanyásodásával hasonlítva, jelentősen elmaradt attól. A tagosítás után megkezdődött tanyaépítési hullámban háromnégy év alatt 43 tanya épült fel. 1810-ben pedig már 229 kéményes szállási házat írtak össze. 876 A tanyaépítés szabályozása a továbbiakban a Félegyháza példáján bemutatottak szerint az egész Kiskun Kerületben egységesen alakult, mennyiségi mutatóit nem a kiváltságoltság, hanem a határfelosztás és a művelési mód befolyásolta. Kunszentmiklós kétbeltelkes település volt. A századforduló után a puszták túllegeltetése hatalmas területek elsiványosodásához vezetett, a nyomáskényszer ellen is egyre többen szólaltak fel. A földnélküliek számának növekedésével romlott a földtulajdonosok és földnélküliek közötti egyensúly. Ujabb szántókhoz és kaszálókhoz csak a határhasználat gyökeres átalakításával juthattak. A változtatás szükségességét először BKML Kh. lt. D 37. N- 59/1775. JUHÁSZ Antal 2001. 266-268. A becslést teljes egészében közli Juhász Antal. BKML Kh. lt. Liber Fundi 1791-93. N s 253. BKML Kh. lt. Prot. Pol. 1785. 261. Közli PAPP László 1940. JUHÁSZ Antal 2001. 272-273.
