Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI

takarmányukat, a szegényebbek még a szérűskertekben.

849 A sorozatos osztások és mérések ellenére Kunszentmártonban nem tekintették rendezettnek a birtokfelosztást, s új mérést, osztást és földkönyv készítést határoztak el, ami 1822-1824-ig megtörtént. A tőkeföldet a belső határban 13 dűlőben mérték ki, ugyanekkor bizonyos tagosítást is végrehajtottak. A tagosítás után megállíthatatlan volt a tanyaépítés terjedése, a határközösség felbomlása. A Kiskun Kerületben a tanyás gazdálkodás legtisztább fejlődési útja Félegyháza példáján mutatható be. Félegyházán, amint a korábbiakban említettük a tőkeföldre nem érvényesült a földközösség kötött gazdálkodási rendje. Ki-ki végleges helyen, a többség egy tagban kapta meg tőkeföldjét. Az 1750-es években felépültek az első tanyák. Mivel Félegyházán nem ismerték a kétbeltelkességet, azaz a lakóházak portáin kívül nem alakítottak ki külön ólaskerteket, a redemptusok szántóföldi tanyái a földművelésnek és az állattartásnak is üzemközpontjaivá váltak. Többnyire itt tartották a fejős jószágokat, s ide hajtották be telelőre a legeltetési idényben közlegelőn tartott állatokat. A tanyaföld ugarnak hagyott darabján legeltetett kezesjószágok mellé a nagyobb gazdák külön bérest vagy kisbérest fogadtak. A béresek, figyelmetlenségből vagy szándékosan, gyakran belelegeltettek a szomszéd vetésébe. A tanácsüléseken hétről-hétre hasonló esetekről panaszkodnak a károsult gazdák. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tanyák közötti állattartást újból és újból megpróbálták korlátok közé szorítani, s a közérdek szerint szabályozni. A gazdaság mérete határozta meg, hogy a lakóház udvarán vagy a tanyán, esetleg minkét helyen építsenek az állattartáshoz és gabonatároláshoz szükséges építményeket. Közös rakodóhely a helység szérűskertjén volt. A másfélhelyes redemptus Keserű Ferenc városi házában két szoba, konyha, kamra, udvarában külön pince, pálinkafőzőház, két fészer, egy „borsutús épület"

850 és nyolc lóra kipadlózott nagy istálló volt. Sertésól viszont nem. A 14 hízódisznót a nagyobb tanyán kéttáblájú hidasólban tartotta. A tanyához külső és belső kamra, pince és pálinkafőzőház és a gabonának sírvermek tartoztak. Vidékünkön körte alakú gabonásvermeket és a homokos talajba könnyebben készíthető sírvermeket használtak, de építettek köralapú kúpos tetejű tapasztott hombárokat is.

851 A vermeket a tanya vagy a lakóház udvarán helyezték el, rossz szokás volt, hogy kerületszerte az utcákon is ástak gabonás vermeket. Keserű Ferencnek 1799-ben bekövetkezett halála után a nagyobb tanyáján két sírveremben 900 véka árpája és zabja maradt, 900 véka búzáját viszont a kisebb tanyáján két hombárban tárolta.

852 Szálastakarmányt a nyomási közös szérűskertben, és a tanyán is tartott. Keserű gazda kisebb tanyáján, amely fél sessio (70 kh) földhöz épült, a „jó készületű" házat két hombár, egy nagy istálló, fészer és sertésól egészítette ki. A megmaradt hagyatéki leltár tárgyai a tanyai tejfeldolgozást bizonyítják, az eszközök 849 SZML Kunszentmárton lt. XI. 270. 850 Borsotu = szőlőprés. Vidékünkön a középen hajtós, rögzített, ácsolt faszerkezetű szőlőprés terjedt el, amelyet éppen rögzített voltából fakadóan külön helyiségben vagy épületben helyeztek el. 851 FÜZES Endre 1984. 852 BKML Kf. lt. N- 18. Caps. 2. Fasc. 9. N- 20/1799.