Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI

Apátiban, Jákóhalmán, Mihálytelken, Felsőszentgyörgyön és Dósán 1720-ban összesen 1570,2 kapás, 1728-ban 2431,5 kapás szőlőt írtak össze.

764 A szőlővel beültetett föld területe a redempcióig fokozatosan növekedett. 1744ben, a Kiskun Kerületben Halason 2179, Fülöpszálláson 464,5, Lacházán 311,5, Szabadszálláson 141, Kunszentmiklóson 87 kapás szőlő volt. A három újranépesült helységben Dorozsmán, Majsán és Félegyházán szintén szorgalmazták a telepítést. A legszembetűnőbb növekedés a Jász Kerületben mutatható ki, ahol 1735-ben összesen 2389 kapás, 1745-ben viszont 20.380 kapás szőlő volt. 765 A redempcio után megszűnt a szabadfoglalás lehetősége. A szőlőnek való terület megszerzése és betelepítése számos új, önkormányzati szabályba ütközött. A végrendeletek és az osztályos perek mindhárom kerületben bizonyítják, hogy a redempcio előtt beültetett szőlőföld a telepítő tulajdonában maradt. Halasi példát idézünk, ahol egy 1748-as osztályos perben a tanács az örökösök nagyapjáról maradt szőlőt ősinek tekinti, elválasztja az új ültetéstől, úgy osztja meg a két örökös között.

766 Ugyanebben az esztendőben Kun István örököseinek vagyonmegosztásnál a két kiházasított leány kapja az ősi javakból származó malmot és szőlőt.

767 A Bordás örökösök perében pedig úgy rendelkeztek, hogy „Bordás István szüleitül maradott javaibul Susa Húgának két teheneket tavali fiakkal, ezenkívül ki házasíttására egy harmadfű tinót adgyon úgy az szőlőnek is hason felit számára elszakasztassék..."

768 Jákóhalmán 1755ben Papp János fia Péter visszaköveteli az apja által húszévvel korábban eladott szőlőt, de a tanács a vevőnél hagyja. Az idézett esetek alátámasztják, hogy az olyan szőlőföld, amit már beültettek a régi tulajdonosoknál maradt, s nem került be a redempcio utáni új földosztásba. A redempcio után a birtokosok és a tanács közös akaratával jelöltek ki szőlőnek való területeket, rendszerint a már meglévő szőlőskertek mellett. Az osztást a redempciós váltáshoz igazított proportio szerint végezték. Volt, ahol azt határozták meg, mennyi szőlőföldet adjanak egy redempciós forintra, máshol arról is döntöttek, mennyit fizessenek a föld négyszögöléért az irredemptusok és mennyit a redemptusok. Néhány évtizedig, ez helységenként eltérő időtartam, a redemptusok és a földnélküliek egyaránt vásárolhattak az osztott szőlőföldből, de nem azonos áron. A redemptusok mindenkor olcsóbban vehették meg a rájuk jutó területet mivel azt a megváltott osztatlan közös tulajdonból szakították ki. Az 1743-ban újratelepült Félegyházán 1748-ban osztottak szőlőföldet. Az osztás feltételeit sajnos nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy a „lakosok közösen határoztak" az osztásról.

769 Halas hatalmas kiterjedésű határában sokszor csak évek múltán vette észre a hatóság, ha illegálisan feltörtek egy-egy darab gyepet. 1763-ban több ilyen felfedezést tehetett a határjáró deputáció, mert elrendelték, „Ennek utánna az olyan irredemptus lakosoknak újonnan épült szőlejek, kik tsak mostanában jöttek bé 764 KlSS József 1979. 126-145. 765 KISS József 1992. 79-107. Továbbá SZML JK összeírások 1735., 1744-45. 766 BKML Kh. lt. Városkönyv 1. 1748. 32. lap 767 Uo. 768 Uo. 34. lap 769 BKML Kf. lt. Prot. Pol. 1 24/1748.