Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
KUN ÉS JÁSZ AUTONÓMIA 1239-1702
autonóm réteggé. 76 Autonómiájuk folyamatosan alakult ki, nem egyetlen kiváltságlevél tette lehetővé. A Kővárnak nevezett lovagvár a tatárjárás után épült, 1327-től különböző magánbirtokosok kezén volt. A vár körüli falvak lakossága „régi királyoktól" származó szabadságokat élvezett, amiért cserében a várhoz lovas küldönci szolgálatot adtak. A vármegyei rendszerbe nem sorolt terület népe a várnagy joghatósága alá tartozott, önálló közigazgatási egységgé csak a XVI. században fejlődött. A XVI-XVII. században Kővár-vidék „liber baronátusság". A Districtus Kővár kifejezés 1549-ben jelenik meg először, de nem területet „hanem nemesek, illetve a vár alá rendelt, mégpedig elsősorban a szabadságjoggal élő népek feletti joghatóságot jelent". A Kő vár-vidéki társadalom, a puskások és a szabadosok, nemesi társadalom volt, katonai szolgálatot teljesítettek, adó alóli mentességüket adománylevél biztosította. A puskások békében parasztok voltak, háborúban harcoltak s fokozatosan nemesekké váltak. A szabadosok mentesek voltak a földesúri szolgáltatástól, nemesek, akik szabadságukért cserébe katonáskodtak, levelet hordtak. A Habsburg-uralom alatt megszűnt Kővár végvár jellege, értelmét vesztette népeinek katona-szabadsága, de igazgatási különállása 1876-ig megmaradt. Nem lehet említés nélkül hagyni az ország különböző részén települt besenyőket. Beköltözésük, mint keletről jött népcsoporté még a kunok előtti századokban történt. A X-XI. században a magyarokkal vegyesen települtek, ezért életmódjuk gyorsabban igazodott a magyarokéhoz, mint a tömbösen, összefüggő nagy területen élő félnomád kunoké. 1224. évi kiváltságlevelük az árpási besenyőknek íródott, akik lovas szolgálatot teljesítettek. 77 A besenyő szabadság őket fegyverviselésre jogosította, s a közszékelyek szabadságához volt hasonlatos. A szabad besenyők sárvidéki (Fejér és Tolna megye) csoportja 1321-ben külön ispánságot alkotott. Főbírájuk amint a kunoknak, a nádor lett. A királyi birtokokon települt ispánság rövid életű volt, 1352-ben megszűnt. Határőrszolgálatot, könyűlovas katonai szolgálatot láttak el. Legutolsó kiváltságos helyzetükre utaló adat 1495-ből a Csanád megyei besenyőkről maradt ránk. A hajdúk kiváltságai nem középkori eredetűek, azokat itt nem tárgyaljuk, kiváltságaikat ők is katonai kötelezettségek teljesítéséért kapták 1606-ban. A középkori autonómiák körében már a XIII. században sem hagyhatók figyelmen kívül a korai városi jogfejlődés és a királytól kapott mentességek eredményeként kialakult városi autonómiák. A szabad királyi városi rangot biztosító privilégiumok nyomán városi jogcsaládok fejlődtek ki, és lehetővé tették a város területéhez kapcsolt gazdasági és politikai autonómiák létrejöttét. Vázlatos áttekintésünkből kitűnik, hogy a XIII. század a magyarországi nagyobb autonóm egységek kialakulásának a kora. Az 1279. augusztus 10-i kun törvényen alapuló autonómia, bár számos hasonlóságot mutat a kor más autonóm közösségeinek jogaival, teljes azonossága egyikkel sem állapítható meg. 76 SZENTGYÖRGYI Mária 1972. 27. 77 GYÖRFFY György 1990. 127. Árpás a Rába sopron megyei oldalán fekvő falu, itt laktak a besenyők.
