Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
KUN ÉS JÁSZ AUTONÓMIA 1239-1702
A kunok szabadságjogait a szászok, a székelyek, a besenyők és Kővár-vidék kiváltságolt népével a jogokért cserében vállalt katonai kötelezettség kapcsolja össze. A szászok, székelyek, és besenyők mind királyi birtokra települhettek. Autonómiájuk különbségei a kiváltságolt népcsoportok belső társadalmi berendezkedésének különbségeiből következtek. További fejlődésükre ugyanez mondható. A szászok társadalma a városiasodás irányába fejlődött, s autonómiájuk a városi autonómiákhoz közeledett. A székely szabadság részben megőrizte szokásjogi elemeit. A székely székek az ősi szervezeti felépítést megtartva a vármegyékhez közeledtek. Katonai jellegük viszont megóvta őket a teljes hasonulástól, s megtartotta a székely szabadság egyedi vonásait. A besenyők, kunokkal nyelvi rokonságot mutató népcsoportja a XV. századra beolvadt magyar környezetébe, autonómiájuk lényegében akkorra szűnt meg, amikor a kunoké fejlődésnek indult. A kun autonómia sajátossága, hogy a királyi kiváltság dokumentuma, a „kun törvény", évszázadokra feledésbe merült. A törvény szövegére tételes hivatkozás nem történt. Ennek ellenére kötelezettségeket előíró és jogokat adományozó paragrafusai a gyakorlatban érvényesültek, s a köztudatba beépültek. A kun törvény egy etnikum beilleszkedését tűzte célul. A törvény megfogalmazása, miszerint „eme urak és nemesek és a kunok egész közönsége országunk mindenkori nádorának bíráskodása alá fognak tartozni," egyértelművé teszi, hogy a kiváltságok a teljes etnikum, „a kunok bőséges sokasága" számára adattak. Azok a kitételek, ahol a „kunok urai és nemesei" vagy „kun nemesek" illetőleg ezeknek a királyi serviensekkel való párhuzamba állítása olvasható a kun etnikum nemzetségi társadalmának vezető elemeire vonatkoztak, s jelzik, már megkezdődött a hasonulás a magyar társadalmi rendhez. A király kijelölte a területet, ahol elnyert emikai kiváltságukat érvényesíthették, s behatárolta a letelepedés módját. Úgy értelemezzük a mód tartalmazza mindazokat a szabadságokat, amelyeket a kiváltságlevélben elnyertek. Következésképpen etnikai kiváltságuk területi érvényességű, de a területen kívüli érvényesíthetőségét kizáró határozott kitétele sincs. Szabdságjogaikat tehát a kun törvény területi és etnikai autonómiában jeleníti meg. A terület a koronától a kun nemzetségek közös tulajdonába átengedett föld volt. Azok a kun emikumhoz tartozó személyek, akik később másutt, adományozás, vagy egyéb mód szerint birtokot szereztek, birtokaikat nem csatolták a közös nemzetségi birtokokhoz, hanem a magyar nemesekhez hasonlóan magántulajdonú nemesi birtokként élték. A jászok autonómiájáról nincs olyan részletes okleveles bizonyság, mint a kun törvény. I. Károly király 1323. március 8-án kiadott oklevele 18 név szerint felsorolt jász kérésére keletkezett, akik azzal fordultak a királyhoz, vegye ki őket Keverge fiainak hatalma és uralma alól. 78 Kérésüket Károly Róbert teljesítette, s őket a király mellett katonáskodó jászok közé helyezte. Megengedte, „hogy kapitánnyá és bíróvá szabadon választhatnak bárkit, akit akarnak, mindazonáltal a királyi felséghez hűségest, akit azután felségünknek be fognak mutatni." 79 Az oklevél a jászok szabad bíróKRING Miklós 1932. 49-50.; SZABÓ László 1974. 10-11.; GYÁRFÁS István III. 463-465. ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária szerk. 2000. 23-25.
