Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI

Fejértó belső részén szántókat parcelláztak. A dűlők hossza 250 öl lett, ebből egy öl szélességű csík járt két redempciós forintra. 1748. április 22-én Farkas Mihály panasszal fordult Halas tanácsához, „hogy régen usussában lévő Fejértói Pusztán levő Földeit Berta József maga hatalmával megkaszáltatta volna az múlt esztendőben".

642 Bertát a tanács felmentette a vád alól, mivel a város rendes statútuma volt, „hogy minekelőtte Fejértói Puszta megosztatnék mindennek szabadság engedtetett kinek, hol melly részt megkaszálhatni, és föl szántani". Egy korábbi 1746-os ítéletből arra következtethetünk, hogy voltak határrészek, ahol a tanács irányításával már bizonyos rendszerben felosztott földet szántottak. 1746. július 12-én nem először intik meg Ábrahám Mihályt, hogy „másnak bizonyossan kiosztott Földet megszántani ne merészlene. Ezen Inhibitionak magát vakmerőképpen ellene szegezvén, annakutánna is Szántani meg nem szűnt, Sőt be is vetette maggal", ezért 12 Ft-ra büntetik, s „minden munkája füstbe menjen."

643 A szemléletváltás nem ment máról holnapra, de a tanács következetesen megvédte a magántulajdon és saját határozata sérthetetlenségét. A kontinuus jász településeken az 1720-as összeírás tanúsága szerint két nyomásban művelték a földet, kivéve Alsószentgyörgyöt, ahol a háromfordulós rendszer élt bizonyos ideig. A határközösség kezdetlegesebb kétnyomásos módjáról a redempcio után Kisér és Dósa áttért a három nyomás használatára. A redempcióban a jász helységek a korábbi hat puszta mellé tíz kiskunsági pusztát szereztek: Lajos, Mizse, Bene, Kocsér, Kara, Pálos, Szentlászló, Kömpöc, Matkó és Móricgát pusztát, továbbá két pusztának, Kerekegyházának és Kisszállásnak a felét. A területnövekedés és a sajátos kiskunsági „külső puszták" földrajzi helyzete szintén alakított a földhasználaton. Jákóhalmán a redempcio utáni első földosztás módját beírták a Liber Fundiba, mivel a kalkaturás osztás e nélkül az utódok számára már követhetetlen lett volna. Egy kalkaturát 15 dűlőre tagoltak. A dűlőket a földminőség szerint három csoportba sorolták, s a befizetett váltsága arányában minden redemptus kapott mindhárom minőségből. A négy legjobb dűlőből kinek-kinek négy-négy, a két alább valóból kettő-kettő, a legalábbvalóból egy-egy parcella jutott.

644 A másik kalkaturát 14 dűlőre tagolták, s minden birtokos, a földminőség szerint két darabban kapta meg a földjét.

645 A félegyházi földkiosztást összevetve a jákóhalmi módszerrel, ahol az első osztáskor már 14 parcellája volt egy-egy redemptusnak nyilvánvaló, hogy mind a parcellázás okában, mind a következményében nagy különbségek mutathatók ki. Jákóhalmán a redempcio évtizedek óta rögzült kétnyomásos művelési rendszert talált, ettől a folytatás sem tért el, csupán a művelt parcellák nagyságát igazították a megváltásba befizetett összeghez. Jákóhalmán a nagy változást az jelentette, hogy a telek nagyságát nem az igaerőhöz igazították. A redempcióban elnyert tulajdonjog erősebben hatott a földosztásra, mint a korábbi igaerő szerinti „tehetség". A gyökeres eltérés mellett közös, hogy Félegyházán és Jákóhalmán is a helyi tanács és a birtokosok közös gyűlése határozott a választott módszer mellett. A továbbiakban minden települési szintű 642 BKML Kh.lt. Városkönyv 1. 33. 643 BKML Kh. lt. Városkönyv 1. 30. 644 SZML Jászjákóhalma Liber Fundi 1753-54. Rsz. 296. 2. 645 Uo. 20.