Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI

gazdasági kérdésben hasonló döntési mechanizmus érvényesül, s a döntések nyomán megerősödő önkormányzattal párhuzamosan erősödik a redemptus birtokos közösség hatalma. A redemptusok földhöz kapcsolt politikai jogaikat hamarosan gazdasági előnyök megszerzésében kamatoztatják. Az első lépést ezen az úton minden jászkun településen a telekkiosztás és a művelési ág meghatározása jelentette. A nagykun települések saját határuk mellé 16 pusztát váltottak. A szabad foglalásos rendszer a redempcióig élt, azt követően határhasználatuk jóval változatosabban alakult a jász településekénél. Karcagon három nyomást vezettek be, de ebből két rész ugarföldet hagytak, s az egyik ugart szántották. Az ugarföldből osztottak a rövid tenyészidejű növényeknek járulékföldet, esetenként kukoricaföldet. Karcagon előfordult, hogy úgy osztották ki az ugart a birtokosok között, hogy azok vetéskényszer nélkül használhatták. A kiskun településeken az ugar inkább a szántóföld pihentetését szolgáló szakasz volt, ilyenkor legeltették, s az ott legeltetett állatok trágyázták a földet. A karcagi határhasználatot bonyolítja, hogy volt olyan határrésze, amit egyáltalán nem tagoltak nyomásokra. Karcagon 67.000 kh megváltott területből 15.000 kh-at osztottak ki, a többit osztatlan közös tulajdonban hagyták. Az arányok megállapítása a többi településen is hasonló volt, s mindenütt a tanács és a birtokos lakosok nagyobb gyűlése döntött a sorsfordító kérdésben. Kunszentmártonban, Túrkevén, Kunhegyesen és Madarason három nyomás volt, amiből egy rész ugart hagytak. Kunszentmárton mesterszállási földjének felszántását 1765-ben augusztus 28-án döntötték el. „Isteni szolgálat után az összes lakosok a helységháznál összegyűlvén, pro et contra tanácskoztak azon, hogy »Csorba szántassék-e fel, vagy Mesterszállás." Végre is egyenlő akarattal kiáltottak fel a lakosok, hogy »Csorba messze föld, unalmas mind magunknak, mind jószágainknak, mert lóval nem győzzük, magunk pedig Istennek, amint kellene, nem szolgálhatunk«.

646 így Mesterszállás felosztása mellett döntöttek, Csorbán pedig kutakat csináltattak és legelőnek fordították. A jegyzőkönyvi határozatot sokan aláírták a lakosok közül."

647 Az 1765. évi osztást 1773-ban bizonyos mértékű tagosítást végrehajtva megismételték, hogy akinek a korábbi periódusban két darabban volt a földje, annak egy darabba kerüljön. Az osztás módját a házak sora szerint nagyobb gyűlésben határozták el. A két pusztát több alkalommal újraosztották, de a kalkaturás művelést a századfordulóig megtartották. Akkor az ugar kiosztása megbontotta a rendszert. Túrkevén a határ szabad foglalásos művelését a redempcio utáni földosztás szüntette meg. Az 1750. október 15-i tanácsülésben döntöttek arról, hogy a szántókat két helyen adják ki. Mindkét területre külön-külön nyílhúzással megállapították, hogy a falu három tizede között milyen sorrendben történjen az osztás, s a tizeden belül kinél kezdődjön a sor. Ez az osztási mód a többi nagykun településen is nyomon követhető. A települések határbeli szomszédsági képe ezért a belterületéhez hasonlatosan ala646 DÓSA-SZABÓ 1933-34. 93. SZML Kunszentmárton tan. jkv. V. 24.p. 647 KÖVÉR Lajos-TÓTH Sándor László 1995. 123-124. 1 kötél föld = 13-20 hold tanyaföld + 9 hold szántó a község melletti fekete földön 2 nyomásban + 5 hold kaszáló a tanyaföldön. Összesen tehát 27-34 hold.