Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)

KUN ÉS JÁSZ AUTONÓMIA 1239-1702

zonyára a két népcsoport társadalmi berendezkedésének különbsége is tükröződik ebben. A szászok szervezett, keresztény népessége magyarországi befogadásuk idején már túljutott a kunok nemzetségi szintjén, s az Andreanumban elnyert helyhatósági választójogot érvényesíteni tudó, a városiasodás irányába fejlődő társadalom volt. A XIV. század első harmadában megkezdődött a szász székek kialakulása, s az eredetileg a szebeni szászokra vonatkozó Andreanum kiváltságai mind a hét szász székre, a Királyföldre kiterjedtek.

70 A székelyek kiváltságai a szászokétól és a kunokétól is különböztek. A székelyek kiváltságait nem egyetlen kiemelt privilégium jeleníti meg, amint a szászoknál az Andreanum, a kunoknál a kun törvény. A székelység különleges jogalanyiság volt, ami a székely vérből származást és az azzal járó jogok összességét jelentette. „Veleszületett nemzetségi jog, amit a székely nem csak szülőföldjén élvezett, de nem vesztett el, hanem magával vitte ha máshová költözött is."

71 Jogaik elvben a magyar nemesek jogaival egyenlőek, egészen a XVI. századig. Katonai kötelezettségük a kunokéhoz hasonlított amennyiben személyesen tartoztak katonáskodni.

72 A szászok esetében a király megelégedett bizonyos katonai kontingens kiállításával. 1290-ben a szászok katonai kötelezettségét is kiszélesítették, pontosabban azokét „akiknek birtokaik vannak és magukat nemesek módjára viselik". Tőlük személyes katonai szolgálatot várt el az uralkodó.

73 A XIII. századi székely telepítéseket a területek királyi várbirtok volta tette lehetővé. Az erdélyi székelyek hat nemre, nemenként négy ágra oszlottak, s a 24 ág felváltva viselte a katonai és polgári tisztségeket. A nemzetségi földközösség helyébe a falvak szerinti földközösség lépett, a hivatalviselésben a leszármazás szerinti helyébe a birtok szerinti. A székely kiváltságokat, ahogyan a XV. századtól a kunokét és a jászokét is, bizonyos jogokra vonatkozóan időről időre módosították, megerősítették, társadalmukhoz igazították. Mint szabad és hadköteles emberek eredetileg mentesek a királyi adó alól, csupán ünnepi ajándékkal, az ökörsütéssel tartoztak.

74 Később adózásuk többször változott. A zabolai gyűlésben felmutatott, pontokba szedett kiváltságaikat 1466-ban Mátyás király megerősítette. Autonómiájuk széleskörű belső önkormányzatot engedett, ami a székely községek maguk számára hozott rendtartásain nyugodott. A székely jogszokásokat 1555. április 24-én Marosvásárhelyen az erdélyi országgyűlés kodifikálta. Az ekkor törvényerőre emelt 88 pontos jogi szabályozás egészen 1848-ig autonómiájuk vezérfonala maradt.

75 Mind a magyarországi, mind az erdélyi társadalom fejlődésétől elkülönült Kővárvidék népe. Őket régi kiváltságon alapuló szokásjog egyesítette bizonyos mértékben 70 Királyföld: Ujegyház (Lesehkirch), Senk (Schenk), Kőhalom (Reps), Segesvár (Schössburg), Szerdahely (Reussmarkt), Szászsebes (Mühlbach), Szászváros (Broos) 71 SZÁDECZKI KARDOSS Lajos (1927) 1993. 53. 72 EGYED Ákos 2001. 231 -241. 73 BOTKA János 2000a. 29. 74 Az ökörsütés minden telek után l-l ökör ajándékozását jelentette, amire rásütötték a király, vagy a szék nevét, valójában ököradó. 75 VOFKOR1 Mária 1999.