Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
AZ EGYÉNI GAZDÁLKODÁS LEHETŐSÉGEI
lést végeztek, a hétéves periódusban egyszer zabot vetettek, két évben legelőnek használták, négy évben pedig kaszálták. 637 Fülöpszállás saját határa mellé csupán pusztarészeket tudott váltani, Jakabszállás 1/4-dét, Kerekegyháza 2/6-dát, Kisbalázs felét. Szántásra két nyomásban a belső határt osztották ki. Később, a levéltári anyag pusztulása miatt nem tudjuk mikor, áttértek a három nyomásra, amiből egy az ugar volt. A háromnyomásos szántókban a gazdák részesedése idővel annyira aprózódott, hogy egy-egy nyomást újra kellett osztani. Az egyes kalkaturák újraosztása nem egyszerre történt. Az un. „alsó járásbeli calcatura" művelésén hosszú ideig, 1819. február 16-ig nem változtattak, amikor a redemptusokkal kibővített tanács gyűlésében elhatározták a parcellák „összébb húzását". 638 A tanácsülésen 51 redemptus jelent meg, akik eldöntötték, hogy minden kalkatura négy darabról kettőre méressen össze, vagyis kinek-kinek minden kalkaturában két-két parcellája legyen. Kisbalázs szántásra alkalmas részét szintén nyomásokra tagolták, de a XVIII. század végén már itt is és Kerekegyházán is megbontották a földközösséget. Szabadszállás és Kunszentmiklós szántóit három nyomásban művelték, hasonlóan Lacháza Csókáspusztáját, de Lacháza többi szántóján egy nyomás volt. Szabadszálláson 1759-ben minden redemptus a helyi osztókulcs szerint megkapta törzsbirtok szántóját és utána járulékul a feketéi szállásföldet, valamint a kaszálót. A gazda stabil birtokát a szántók képezték. Tíz redempciós forintra 6280 négyszögöl szántót osztottak. 639 A törzsföldet ~ tőkeföldet — mivel három kalkaturás művelési módot gyakoroltak — a határ három különböző helyén kapták birtokba. Az első járást a falutól ÉNY-ra, a másodikat NY-ra, s a harmadikat DNY-ra. A három járásból egyet őszi vetés alá, egyet tavaszi alá használtak, a harmadik volt az ugar. A három nyomáson felül minden gazda kapott a Fekete nevű határrészen ún. szállásföldet, amit nyomáskényszer nélkül használhatott, szánthatta, kaszálhatta. Nóvák László megállapítása, hogy ezek a feketéi szálláskertek Szabadszálláson a mezei kert funkcióját töltötték be, ami századok óta jellemezte a Duna-Tisza köze településeinek határhasználatát. 640 Halason a szántókat nem határközösségben használták, az ugarolásos szántóföldi földművelés honosodott meg. Voltak 3-4 és 6 esztendős periódusban használt szántók. A háromesztendős periódusban kétszer búzával és egyszer zabbal vetették be, a négyesztendősben két évben vetették a földet majd egy évet pihent, a negyedik évben ugarolták. A pihentetés alatt legelőnek használták, s az ott legeltetett jószág trágyázta, az ugarolás kapás művelést jelentett. Említettek hat éves periódust is, de ezt a II. József által elrendelt adatfelvétel, ami a művelési módról ad áttekintést, nem részletezi. 641 A redempciót követően az egyéni tulajdonú tartós birtokok kiosztását először Fejértón végezték el. 1747-ig a pusztán mindenki ott szántott és kaszált, ahol akart, akkor 637 CSML Dorozsma lt. Kataszteri felmérés 66. köt. 638 SZML JK kig. Fasc. 4. 306/1819. 639 NÓVÁK László 1991. A 10 Ftra osztott egységnyi föld = 6280 D-öl, = 5 hold 2800 D-öl = 3 kh 1480 D-öl. 640 NÓVÁK László 1991. 31. 641 BKML Kh. lt. Földmérések 1786-87.
