Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun autonómia - Dél-Alföldi évszázadok 22. (Szeged,2005)
GAZDASÁGI AUTONÓMIA
A hadiadó mellett vállalt katonáskodás ellenére a kerület nem mentesült a vecturák, és a salgamum terheitől sem. 1838-ban Bartsik Márton a Jászkun Kerület levéltárnoka és egyben aljegyzője összegyűjtötte mindazokat a katonai kötelezettség és tehervállalás körébe tartozó kifizetéseket, amelyeket 1735-től a kerületek tettek. A kimutatásból látható az éves hadiadó összegének folyamatos emelkedése. A közel száz év alatt a jászkunok 11.596 katonát, 8984 lovat, 573.471 pozsonyi mérő gabonát és 9.138.430 forint 38 6 /s krajcár készpénzt adtak. Az összegbe beszámították a redempcio 500.000 forintját és az Invalidus Ház földesúri követeléseibe fizetett 14.333 forint 20 krajcárt, továbbá azokat az egyéb országos létesítményekre adott összegeket — Vakok Intézete, Nemzeti Játékszín, koronázási ajándék stb. —, amelyek ugyan rendkívüli terhek voltak, de nem katonaiak. Tisztán hadiadóba és verbunk segítségére közel hatmillió forintot fizettek az évszázad alatt. 477 Rendszeres megterhelés volt az átvonuló katonák élelmezése és fuvarozása, s a beszállásolásukhoz kapcsolódó teher a salgamum. A salgamum tartalmazta a lakás, fűtés és világítás költségét. Az elosztás kulcsa ebben is a quantum, azaz a hadiadó volt. Azt, hogy egy helység egy hónapra hány orális és equilis portióval tartozik az egyes kerületekben osztották fel. Teljesítése összefügg a helyi adókkal és a helység majorsági gazdálkodásával. A katonák élelembeli portioja minden redemptust terhelt valami módon, s e terhelés csökkentésére vagy behajthatatlansága esetére a település közpénztárának vagy majorsági gazdaságának kellett helytállnia. Voltak esetek, amikor az önkormányzatok a privilegialis terhet rejtett módon részben a privilegialis jogokból kizárt rétegekre hárították. Félegyházán 1769-ben a különkenyeres és hazátlan zsellérek fejadóját azért emelték 1 Ft 30 krajcárra, mert ők azokat a terheket, amelyek a házra haramiának — transenna, kvártély, stb. — nem viselték. 478 Máskor viszont valóban csak a redemptusok viselték a rendkívüli terhet. 1795-ben a három kerületre „hadi segedelem" címén 12.000 pozsonyi mérő zab beszolgáltatásajutott. Ezt csak a birtokosokra vetették ki a redempciós summa szerint. 479 A katonai kvártélyozástól és tartástól, valamint a fuvarozástól csak a tisztségviselők mentesültek. A nemesek annyi kedvezményt kaptak, hogy pénzzel megválthatták. A nem redemptus rétegek jogosulatlan terhelésével különféle módon próbálkoztak a helyi önkormányzatok. A kerületi ellenőrzést nem mindenkor sikerült kijátszaniuk. 1789 decemberében Félegyháza tanácsa a malmos gazdáktól — akiknek többsége irredemptus volt — próbált jogtalanul búza- és zabadót szedni. Az akciót azzal indokolták, hogy egy szárazmalom jövedelme felér 35 hold jó föld jövedelmével, továbbá, hogy Pest megyében sincsenek a molnárok a katonai élelmezés alól kivéve. A következő év tavaszán azonban a molnárok (35-en) „felsőbb rendeletre" visszakapták a beadott gabonát. 480 1790-ben Halason gondolták, hogy a redemptusok kárára szolgál a boltoskereskedőknek adott kerületi kedvezmény, a közszolgálatok pénzzel történő megváltása. Halas alaposabban indokolta meg a törekvést, mint Félegyháza. A tanács arra hivatkozott, hogy Halason olyan kereskedők is vannak, akik házat és redempcioA teljes jegyzéket közli PAPP Izabella 1994. 322-335. BKML Kf. lt. Prot. 2. 202-203/1769. BKML Kf. lt. Arc. 23. Caps. 2. Fasc. 10. N 2 2/1795. BKML Kf. lt. Prot. 7. 87/1789.
