Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS) 1. KÖZTÖRTÉNET A második világháború befejezésével a teheráni konferencia és a potsdami békeszerződés nyomán Magyarország és benne városunk a szovjet érdekszféra része lett, története 1990-ig e hatalmi zónán belül játszódott le. A hatalmi-politikai, valamint gazdasági változások e nagy birodalom világpolitikában betöltött szerepéből adódó érdekeinek megfelelően valósultak meg, mindezt árnyalták a hazánk történelmi „önmozgásából" származó események. A fenti két tényező együtthatásának eredményeképp az illető korszakot, amelyet 1962-ig kísérünk figyelemmel (egyéb várostörténeti szempontból tovább is), több szakaszra lehet osztani. Az első 1944 őszétől az MKP (Magyar Kommunista Párt) és az MSZDP (Magyar Szociáldemokrata Párt) egyesülő kongresszusáig (1848. június 12-14.) terjedt. Szegeden a két párt egyesítő konferenciáját már május 9-én megtartották. Eme szakaszt a Rákosi-korszaknak nevezett időszak követte, amely 1956. október 23-ig, a forradalom kirobbanásáig terjedt, tizenkét napja után november 4-től a Kádár-korszaknak nevezett szakasz következett 1990-ig, a békés úton megvalósult rendszerváltozásig terjedően. Ennek első része 1962-ben fejeződött be a mezőgazdaság kollektivizálásának megvalósításával és a forradalmi tevékenységük miatt elítéltek számára hozott amnesztia rendelettel. A fennálló rend konszolidálódása befejeződött, amelyet a hatalom a pártkongresszuson úgy deklarált, hogy lerakták a szocializmus alapjait. A második világháború után, bár hivataloson nem tagolták be a Szovjetunióba, Magyarország korlátozott szuverenitású állam lett. Helyzetét jól kifejezte az 1949-es államcímer, amely a szovjet tagköztársaságok címereinek mintájára készült, az ország szocialista jellegét hangsúlyozottan kifejezésre juttatta, ugyanakkor nem fejezte ki kellő hangsúllyal magyar voltát (csak egy vékony háromszínű szalag utalt erre), s nem követte a történelmi hagyományokat sem. Emellett súlyosan vétett a heraldika szabályai ellen: címerpajzsot sem alkalmazott, és így csak funkciója révén volt címernek nevezhető. Az 1957-ben elfogadott új címerben a régi gondolat jelent meg, amelyben a búzakalász és a kalapács helyén nemzeti színű pajzs helyezkedett el. Megmaradt a proletár internacionalizmust jelképező ötágú csillag és a Szovjetunió tagállamainak címerére emlékeztető búzakoszorú. Az országnak nemcsak a külső helyzete változott meg, a belső viszonyokat, a társadalmat és gazdaságot, valamint a kulturális életet gyökeresen át kívánták alakítani. A demokratikus pluralizmussal és föderalizmussal szemben a szocialista centralizmus eszméjét hirdették meg. A hatalommegosztás tanával szemben a munkásosztály kezében lévő egységes államhatalom gondolatát valósították meg. A jogállam helyét a szocialista törvényesség váltotta fel, amelyben a párthatározatok felette álltak a törvé-