Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VIII. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK RÖVID TÖRTÉNETI VÁZLATA (KITEKINTÉS)

nyéknek, illetőleg a törvényeket az előbbiekhez igazították. A gazdasági életben a piacgazdaságot a tervgazdálkodással cserélték fel, a parlamentáris demokráciát a munkásosztály nevében folytatott állampárti diktatúrával, a kormányzati hatalom megszerzéséért folytatott többpárti vetélkedést pedig az állampárt uralmával. Mindehhez járult a korszakban végig jellemző teoretikus vallás és egyházellenesség, valamint törekvés a társadalmi piramis megszüntetésére, a társadalom kialakult rétegeinek egyneműsítésére. A cél, szovjet mintára kialakítandó társadalom és gazdaság megszervezése lépésről lépésre történt. Előbb éles politikai küzdelemben, később adminisztratív, erőszakos eszközök igénybevételével ért el a kommunista párt a hatalomhoz mindenkor segítve a szovjet birodalom által, amelynek állandóan 30-40 ezret számláló katonai megszálló kontingense tartózkodott az országban. Az éles politikai küzdelem a városban bekövetkezett hatalomváltás után (október 11-ről 12-re virradó éjjel foglalták el Szegedet a szovjet csapatok) hamarosan megindult. A szovjet városparancsnokság október 12-től 17-ig dr. Pálfy Györgyöt, dr. Valentiny Ágostont (1888-1958), az ismert szociáldemokrata vezetőt, 1944 decemberétől 1945 júliusáig igazságügyi minisztert pedig október 17-én bízta meg a polgármesteri feladatok ellátásával. Polgármesteri hivatalát a következő év júliusáig látta el. A személyét ért kommunista támadások nyomán mondott le mindkét tisztségéről. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, 1955-ben szabadult, és Szegedre költözött. Miközben az élet a front áthaladása után lassan visszatért a megszokott kerékvágásba, Szegeden országos esemény játszódott le. December 3-án vasárnap a színházban tartott nagygyűlésen bontott zászlót a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF), és ebben az időben alakultak meg a nemzeti bizottságok, a helyi igazgatás politikai testületei, köztük a szegedi is, amely határozatban rögzítette, hogy az újra alakuló városi önkormányzati testületben, a törvényhatósági bizottságban az egyes pártok milyen százalékban képviseltethetik magukat. A város a nemzetgyűlésbe 25 képviselőt küldhetett, közéjük a kommunisták a többi párthoz képest jóval több képviselőt juttattak. A szegedi politikai életben az ideiglenes nemzetgyűlésbe jutott pártok: MKP, FKGP, MSZDP, NPP (Nemzeti Parasztpárt) PDP (Polgári Demokrata Párt) mellett létezett a Keresztény Demokrata Néppárt (KDNP), amely 1945 nyarától Demokrata Néppárt (DNP) néven folytatta tevékenységét, valamint a Magyar Radikális Párt (MRP). Az éles politikai küzdelem sajtóvitákkal, tömeggyűlések közepette játszódott le. Szegeden a baloldal, főképp az MKP agresszív támadó fellépése ellenére a kisgazda párt 62,2%-át szerezte meg az 1945-ös választásokkor a szavazatoknak. A támadás a választások után tovább folytatódott, különösen a koalíció baloldali pártjaiból szervezett Baloldali Blokk megalakulása (1946 március) után. Előbb Shvoy Kálmánt, majd Nagyiván János pártelnököt támadták. A kisgazdapártból kizárt országgyűlési képviselők Sulyok Dezső vezetésével megalapították a Magyar Szabadság Pártot, amely vidéki zászlóbontó nagygyűlését 1947. január 5-én Szegeden tartotta. Ugyanezen időben az MKP harcában bekövetkezett stílusváltás jeleként a belügyi szervek „köztársaság ellenes összeesküvést" fedez-