Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

bi módon ír: „A középkori templom késő gótikus csarnok hajóját lebontották, s a több korszakban épült hosszú szentélyből alakították ki az új hajót. Ennek a falait mintegy méterrel magasabbra emelték, de meghagyták a külső gótikus támpilléreket. A középkori ablakok helyére azonban újakat állítottak. A hajóban a külső támpilléreknek megfelelő helyeken pillérkötegeket építettek, s így oldalfülkéket alakítottak ki. Új, 15 méter hosszú félköríves szentélyt építettek. Ennek mind a két oldalán egy-egy sekrestyét emeltek. A gótikus torony két traktusa fölé még egy barokk emeletet építettek, s azt sisakkal fedték. A torony alsó traktusával szemben ezzel azonos alakú és méretű helyiséget építettek. Fölöttük épült az ugyancsak új orgonakarzat." Az új homlokzattal ellátott barokk templom 1925-ig, bontásának befejezéséig szolgálta a híveket. A Szent Demeter-templomtól nem messze, a Palánkból kivezető Boldogasszony utca mentén, a mai Hősök kapuja helyén 1738-ban emelték a Szent Rozália kápolnát a pestisjárvány elleni oltalom, illetve a megmenekültek hálája jegyében. Három kis imaház építését határozták el ekkor. A Rozália kápolna után a rókusi 1739-ben épült fel, a Kálvária téri pedig a 18. század folyamán, amelyet 1968-ban bontottak le. A kápolna építéstörténetének változatossága leírásra méltó. Az egyszerű, dísztelen tetőnyergéből kiemelkedő tornyú épületet az 1879. évi nagyárvíz után bekövetkezett városrekonstrukció idején, 1881-ben lebontották, majd később eklektikus barokk stílusban, a Dömötör-templom téren, a korábbinál jóval nagyobb méretben építették fel. Az 1920-as években a Fogadalmi templom és a Dóm tér építkezései miatt újra lebontották, és kétszeresére nagyobbítva neobarokk stílusban a Lechner téren újraépítették. A kis kápolna, ma görögkatolikus plébániatemplom szerencsés sorsa szimbóluma a városkép változásai során eltűnő és átalakuló épületeknek. A középkori Felszeged plébániatemploma, a Szent György-templom mostohább sorsra jutott. A Szent Demeter-templom felépítése után fogtak hozzá rendbehozatalához. 1776-ban már tornya is állt. Mivel a felsővárosi plébánia jogát az 1789-ben a Belgrádból Szegedre telepedő minoriták kapták, akik időközben a Szent György tér szemben lévő keleti oldalán a középkori domonkos rendi Szent Miklós-templom helyén 1754 és 1767 között felépítették az elsővel azonos patrociniumú templomukat, a Szent György-templomot elhagyták, pusztatemplom lett. 1859-ben a 17x17 m

2-es templomhoz egy ugyanolyan méretű épületet építettek, és kétemeletes iskola lett belőle. A tornyos iskolát azonban lebontották, és a helyére 1907-ben kezdték építeni a mai Dózsa György iskola egy emeletes U alakú épületét. A Szent Miklós-templom külső formája a késő barokknak a klasszicista stílusba hajlása jegyében fogant, a belseje viszont barokk ihletésű. A berendezés kiemelkedő alkotása az 1767 körül készült faragott fapadok együttese, amely Stöckerle József testvér irányításával készült, aki az egri, eperjesi és miskolci templomokba hasonló míves alkotásokat készített. Ugyancsak Szent Miklós tiszteletére szentelték fel a palánki templom lebontása után, 1725-ben könnyed késő barokk stílusban épült ortodox szerb templomot. Szerényebb méretei ellenére is sajátos hangulatot adó épülete ma is a Dóm térnek. Ikonosztáza a pravoszláv hagyományok mellett nyugati barokk elemeket őriz. A szegedi azon kevés ortodox templom közé tartozik, amelyek külső formája a nyugati templomépítészet jegyében született.