Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VI. AZ ÚJRAFELEMELKEDÉS KORA (1686-1849)

lyezte az egykori hódoltsági városok Buda, Pest, Esztergom, Székesfehérvár és Szeged kiváltságait. A 107. tc-ben pedig a város visszakapta szabad királyi jogállását. Ekkor nyerte el ugyanezt a címet Debrecen és Szatmárnémeti. Még 1715-ben megindult az új jogállásból következő intézkedések foganatosítása, amely folyamatot a kamarai prefektus, Cometh és az idegen déli szláv és német lakosság igyekezett megakadályozni, de legalábbis lassítani. Végül az ügyben a hadi helyzet változása hozott döntő fordulatot. Miután Savoyai Jenő hercegnek, a kiváló katonának és zseniális hadvezérnek szabad elvonulás mellett a török 1716. október 13-án átadta Temesvárt, a Bánság felszabadult a török uralom alól. Az 1718-ban Pozsarevácon megkötött békében pedig az egész Bánság a Habsburg Birodalomhoz került. A helyzet változásából következően megszűnt Szeged határszéli helyzete. Kétszáz évre ismét az ország belsejébe került, ami felgyorsította az eseményeket. A katonaság a várba húzódott, és átadták az általuk lefoglalt városi területeket. Joseph Cometh halála után ezt tette a prefektúra is. 1718. január 2-án a tárnoki ítélőszék Szegedet a tárnoki városok sorába iktatta. A folyamat befejezéseként adta ki III. Károly király 1719. május 21-én a privilégiumlevelet. Ma ez a nap Szeged város napja. A Szeged szabad és királyi város kiváltságai és magyarázatai című oklevél ünnepélyes kiállítású, könyv alakú diploma. Mérete 24x31,5 cm. Külső fedőlapjai lila-bordó bársonykötésűek. A borítót és a belső 13 pergamen ívet, amelyet kétrét hajtva 26 lappá alakítottak, vastag fémszálas aranyozott zsinórköteg fűzi össze. A zsinór kötetből kifutó része tartja a fa tokban lévő kerek, vörös királyi nagypecsétet, amely az oklevelet hitelesíti. A latin nyelvű privilégiumlevél második bal első oldalán helyezték el a város festett címerét, amelyet az okirat az alábbi módon ír le: „két részre hasított álló katonai Pajzs, amelynek jobb Felében kék Mezőben a Tiszát és a Marost jelképező két Folyó fut és folyik le, a Pajzs bal Felében pedig ezüst Mezőben lábával karmai között aranyozott jogart tartó természetes színű kiterjesztett szárnyú felezett sas látható, valamint a Pajzs egész kerületét körülvevő zöld babérból lévő Szegélyen avagy kerek Koszorún a következő arannyal festett szavak olvashatók: Szeged Királyi Város Pecsétje 1200. Végül a Pajzson Korona fölött álló ezüst Bárányt tartó Királyi Diadémmal díszített rácsos avagy nyitott katonai Sisak fekszik, a Sisak Tetejéről avagy Csúcsáról pedig innen ezüst és vörös, amonnan pedig arany és kék foszlányok vagy szalagok a Pajzs szélein szelíden szétfolyva azt illően és szépen díszítik, ..." (Géczi Lajos fordítása) Addig az 1469-ben szerzett pecsétet használta a város, amelynek pajzsa álló, kiterjesztett szárnyú sast ábrázol. (Az 1719-es címert a város 1950-ig hivatalosan használta, majd 1990-től lett újra a város címere.) A vele szemközti oldalon található az intitulatio, az oklevél kiadójának, III. Károly királynak a neve és címeinek felsorolása. Ezután következik az alattvalók, Szeged város bírósága, esküdt polgárai, stb. leírása (inscriptio), majd az oklevél elbeszélő része (narratio), amely kiadásának történeti hátterét írja le. Majd teljes terjedelmében közli azon okleveleket, 13-at, amelyeket a korábbi királyok adtak ki, és Szeged alapvető kiváltságait tartalmazzák. Az 1719. évi díszes privilégiumlevél a birtokok (Tápé és Vártó), valamint a címer leírása kivételével azonos az 1703-ban Budán és Pesten kiadott kiváltságlevéllel.