Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

hoz legközelebb eső pálos kolostor, a kladovai Lippán túl, a Kladova patak Marosba ömlésének helye mellett állt. Más irányban sem ismerünk városunkhoz közelebbi pálos kolostort. Esetünkben vagy egy eddig ismeretlen Szeged környéki pálos kolostorral kell számolnunk (városunkban a remete rend nem telepedett meg), vagy valamely közeli pálos birtokról hozhatták az ajándékot. Mindenképpen új, a város történetét gazdagító adat a pálosok felbukkanása városunkban. A számadáskönyv rövid részlete számos egyéb információt tartalmaz. Az előkelő utas például tömjénnel illatosította szállását, amit a városban vásárolt, feltehetően az egyik gyógyszertárban. A füstölni valót, ha valóban dohányt jelent, ugyanott vehette. Tudvalevő ugyanis, hogy már a 15. században, az amerikai dohány megjelenése előtt pipáztak hazánkban. Feltehetően Törökország felől érkezett a „füstölni való". A feltehetően a pénztári elszámolásokhoz szükséges papírt ugyancsak szegedi üzletben vásárolta. A számára zenét szolgáltató lantos ugyancsak Szegeden lakott. A herceg előtt utazott a szálláscsinálója, aki pénzt vett fel tőle erre a célra. Magyarország ugyanis ebben az időben nem bővelkedett a jó szállásokban. Az utazás e korszakban ugyancsak úri időtöltésnek számított. Éppen ezért a Zsigmondhoz hasonló előkelő vendég ritkán fordult meg városunkban. A „turistaút" e korban elsősorban zarándoklat vagy hadi vállalkozás formájában jelent meg a középkori ember képzeletében és a valóságban is. Mégis sokat megismerhettünk belőle a korabeli szegedi életviszonyokról. Az előkelő vendég mindent megtalált a városban, ami úri életének folytatásához illett. 6. VILÁGI ÉS EGYHÁZI MŰVELTSÉG Amint a mindennapi életről, a művelődési viszonyokról ugyancsak a 15. századtól kezdve kapunk olyan képet, amelyből már egy-egy személy arcélét is követhetjük. Egy-egy település lakóinak szellemi színvonalát és annak minőségét meghatározza a benne lévő iskolák száma és szintje, továbbá az, hogy maga a település milyen számú és végzettségű értelmiséget képes foglalkoztatni. Szeged kolostorainak iskoláit világiak nem látogathatták, éppen ezért az alsó fokú képzés nyújtotta ismereteket a gyermekeiket taníttatni kívánó polgárok fiai a plébániai iskolában szerezhették meg. Iskola létére abból következtethetünk, hogy a Szent Demeter-plébániatemplom mellett futó Nagy és Szent Demeter utcákban a tizedjegyzék tanúsága szerint több scholasticus, azaz iskolamester lakott. A 15. század második felétől a török hódoltság idejéig talán valamiféle középszintű, a káptalaninak megfelelő iskola is létezhetett a városban, mivel 1444 és 1526 között a szerzeteseken kívül nagy számú, 100-110 diák jutott el a városból a bécsi és krakkói egyetemre. Ezen időszakban Budáról 164, Pestről pedig 108 a két említett egyetemre járó hallgató, akiknek soraiba a kolostorok lakóit is beszámították. A fenti adatok azt mutatják, hogy Szeged ezen időben az ország egyik legműveltebb városa volt. 1444-ben Szegedi Péter, 1446-ban a magisteri fokozatot elnyert László tanult Bécsben. Mások mellett 1450-52-ben ugyancsak Bécsben tanult a szegedi bíró, Kalmár Márton fia, Imre. Szegedi Miklós hét évig tanult Bécsben, elnyerte baccalaureus