Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

majd 1478-ban a magisteri címet. 1522-ben érkezett Bolognába Zákány Balázs, akiről már megemlékeztünk. Ő az első szegedi, akinek neve 1522-ben nyomtatásban megjelent abban a kötetben, amelyben Adrianus Wolphardus Janus Pannonius műveit megjelentette. A gyulafehérvári humanista kör vezető személyisége több bolognai magyar diák versét tette be a kötetbe nem annyira esztétikai nagyszerűségük mint témáik miatt. Mégis álljon itt Zákány Balázs nyolcsorosának magyar fordítása: Janus mindmáig szennyes tömlöcbe temetve Sínylődött a sötét mélység rút fenekén. Immár végre az ég ragyogó magasába tekinthet, gyűlölt börtönből szép feje megszabadult. Mennyit hírre irigy kora elragadott a nevéből, Annyit s még kamatot ád neki vissza e nap. Híre örök lesz, és lámpással hordja Napisten, Gyors szekerével a Hold, szerte a föld kerekén. A virágzó szellemi életet példázza Tar illetve Tatár Benedek Házasságról való dicsíret című általunk már más vonatkozásban említett verse, amelyet szerzője 1541-ben írt Szegeden és az 1593-ban keletkezett Bártfai énekeskönyvben maradt fenn. Szakály Ferenc, aki a verset részletes elemzés alá vette, úgy véli: szerzője nem papi, hanem világi állású ember lehetett, és már megérintette a reformáció szellemisége. Szegedi származású volt, és szülővárosában kezdte tanulmányait a kor híres orvosa, Körösi Fraxinus Gáspár, később Nádasdy Tamás nádor családjának orvosa, aki botanikai gyűjteményt és leírást készített. A szegedi származású értelmiség egy része nem maradt városában. Egyesek másutt álltak szolgálatba. 1475-ben például Szegedi Benedek a királyi kancellária majd később a személynöki szék jegyzője lett, mások egyéb udvari hivatalokban helyezkedtek el. Szegedi Fülöp diák pedig egyenesen Rodrigo Borgiának, a későbbi VI. Sándor pápának a familiárisa lett. Számosan álltak egyházi szolgálatba, főképp a csanadi egyházmegyében nyertek el kanonoki és más stallumokat, de megtaláljuk őket Budán és Váradon. Az egyházi pályára kerültek közül a legfényesebb karriert Szegedi Lukács futotta be. Nagylucsei Orbán kincstartó familiárisaként a királyi levéltár őre, 14921494 között kincstartó lett, majd boszniai, csanadi végül zágrábi püspök (1502-1510). Családjának nemességet szerzett, rokonainak pályáját egyengette, szegedi alapítványáról pedig már szót ejtettünk más vonatkozásban. Reneszánsz síremlékének — amelyet e kor jeles szobrásza Giovanni Dalmata készített — sírverse máig hirdeti a szegedi származású főpap egykor szárnyaló egyéniségének nagyszerűségét. Zágráb egyházának a fénye, Lukács, a kiváló Főpap nyugszik e helyt, tisztelet illeti őt. Jámbor volt, s az erényben senki fölötte nem állhat, Érdemmel szerzett méltó égi helyet. Meghalt 1510. október 1-én.